Natali Sanders - A ház, mely csak Halloween idején élt.

-

Natali Sanders

A ház, mely csak Halloween idején élt.


  Halloween idején az egész utca más arcot öltött. A házak előtt faragott tökök vigyorogtak a sötétben, az ablakokból pókhálók és csontvázak lógtak, s a gyerekek már napok óta készültek a nagy estére. Maszkokat, ruhákat próbáltak, tervezék minek öltöznek be, és zsákocskát, kosarat kerestek az édesség és cukorka vadászathoz.

  Az egyik kisfiú, Máté, különösen izgatott volt. Új vámpírjelmezét viselte, piros köpenyét a szél lobogtatta. A barátaival együtt indult el a körútra, de miután számtalan háznál jártak, valahol a Fenyves utca végén, a nagy diófa után szem elől tévesztette őket, így egyedül indult tovább.

  A házak mind ugyanúgy néztek ki a félhomályban, ám a díszek már nem tűntek vidámnak. A dekorációk ijesztően lengtek a szélben, s mintha a szellemek tényleg életre keltek volna, úgy borzolták a kisfiú haját. Máté szíve hevesen vert, mikor egy kísérteties, elhagyott házhoz ért, melynek félig nyitva volt az ajtaja. 

  Bentről halk zeneszó hallatszott. A fiú belépett, s a padlón fény derengését látta, amely egy széttört lámpás melletti faragott tökben pislákoló gyertyából jött.  A falakon pókhálók és régi fotók árnyékai táncoltak fura formákat vetítve a nézelődő elé.

Egyszer csak megmozdult valami. Egy alak bukkant elő – egy csontváz, akin szakadt rongyokat lebegtetett a huzat, s aki egy marék cukorkát szorongatott. Máté hátrahőkölt, de nem futott el, a lába mintha gyökeret vert volna, és nem tudta levenni a szemét a fura jelenésről.  A csontváz megszólalt, halkan, emberi hangon:

– Nem kell félned… mindenki eltéved néha Halloween éjjelén.

A fiú lassan ráemelte tekintetét a csontpofára. A félelme lassan elpárolgott, helyét kíváncsiság vette át. A csontváz a kezébe nyomott néhány színes cukorkát, majd egy régi zseblámpát.

– Menj, a barátaid a sarkon várnak.

Máté kiszaladt a házból, és valóban, a többiek ott voltak, aggódva keresve őt. Megölelték, s faggatták, hogy hová tűnt el olyan hírtelen. Mikor hátranézett, a ház már nem állt ott. Csak egy üres teleket látott ott, amin néhány elszáradt tök maradványa árválkodott.

  Aznap éjjel, mikor hazaért, a zsebében még ott lapult a különös csontváztól kapott ajándék, egy fényes, narancssárga gumicukor, amely soha nem fogyott el.

És Máté azóta is tudja, hogy Halloween idején nem minden szellem ijesztgetni jön. Van, amelyik csak segíteni szeretne, hogy újra megtaláld az utadat.


-nata-

 🍂🌚🍂

🖊📖

Kép: pinterest



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk