A.K. András - Családi ökörség

A.K. András

Családi ökörség

.

Pistát váratlan veszteség, ugyanakkor hatalmas szerencse érte! Bár erről neki mind családfőnek fogalma sem volt. Mert erre is felesége hívta fel a figyelmét utólag, mint oly sok minden általa figyelmen kívül hagyott apró részletre. Miután Csilla az ajánlott levelet kihorgászta a kukából, ahová azt párja kidobta ahogyan elolvasta az első sort. Ugyanis mikor megkapta a közjegyző által hitelesített és ellenjegyzett jogerős hagyatéki végzést és beleolvasott, annyira felkapta a vizet, hogy majdnem elejtette az éppen akkor megnyitott sörét! Először is értesítették őt, hogy anyai ágról egy távoli unokatestvére négy éve meghalt és a hagyatéki eljárás őket érintő része már fél éve lezárult. Azóta keresik őt, az egyetlent, aki mostanra a családi ökörségről, annak sorsáról rendelkezhet. Ha megfelel a feltételeknek. Na ezen a ponton gyűrte össze fél kézzel a hivatalos dokumentumot és egy csont nélküli dobással találta vele telibe a szemetest. Azt a szemetest, amit éppen akkor a tizenkét éves lánykája nyitott ki lábbal, hogy kivágja a szobájában pókhálósodó négynapos paradicsomos makaróni maradványait, mielőtt az életre kelve meg nem eszi a macskáját, Ringó Sztárt. A Beatles egykori dobosáról elnevezett Meine Coon kandúrt. Aki nem csupán fajtája miatt tizennégy kiló! Mindketten kosárlabda fanok, így hatalmas üdvrivalgás követte a csont nélküli találatot. Na meg némi penészes paradicsomos makaróni. Igen, Pista és leánya Zsófia, nem éppen a legélesebb kések a fiókban. Mikor Pista élete párja hazaérkezett, aki nem csak jogi diplomával rendelkezett, nem csak a földön járó realizmust testesítette meg, hanem még önállóan gondolkodni is tudott, na akkor került ki a kukából ez a hivatalos dokumentum. Csilla undorodva, mégis kíváncsian nyúlt utána. Mivel Jogászként tudja, családi ökörségről nem értesítik a távoli rokont. Ugyanakkor ismeri középsúlyosan Diszlexiás, diszpláziás és már negyven évesen a korai demencia jeleit mutató párja megbízhatóságát olvasás terén. Igen, a családi ökörség, az bizony családi örökség! Ez van, ha valaki szerelemből megy férjhez. Ahogyan megpróbálja megtisztítani, közben is olvassa a dokumentumot. Alig a közepénél tartott, mikor felsikkantott örömében! Eddig is szerette kissé, elnézést érte, de mégis elégé butuska férjét, de most legszívesebben a nyakába ugrott volna örömében. Eltelt egy hónap és a kis család életében jelentős változások álltak hadrendbe. Bár a helyi közjegyző két ujjal és gumikesztyűt húzva olvasta el a még mindig kissé büdi hagyatéki végzést, kérdés nélkül adta át a kis család számára letétbe helyezett banános dobozt. Rutinossan tette azt, mintha ez már megszokot dolog lett volna itt ebben a világvégi, falusi hivatalban. Így adta át Kisséknek, akiknek a családnevük és a méretük is azonos volt. Kis család, Kissék.  Nos Kissék kis családja meg örökölt egy kastélyt, minden ingó és ingatlan tulajdonnal és természetesen a hozzá tartozó igen vaskos bankszámlával együtt! Már a megjelenésük is figyelemre méltó volt. Mert mikor beléptek az irodába, az apuka odaszólt kislányának.

– Paraszt kifelé! – Szólt oda határozottan Pisti.

– De apa, húz nagyon és szorítja a nyakamat! – Nyafogott lánykája.

– Te fiam kint maradsz ezzel itt és a paraszttal! Míg anyáddal nem végzünk.

– Apu! Nem akarok, mert ez itt és a paraszt versenyt finganak.

– Van neve is neki! Nem ez itt, hanem Ringó Starr és azért fingik, mert már öreg! – Pirított rá édesanyja. – Tizenkét évesen lehetne már annyi eszed, hogy nem hagyod Parasztnak. – Itt gyorsan kijavította magát Csilla, a jogász, büntetőjogi ügyvéd és jogi tanácsadó. Bár már kezdett ő is belezavarodni. – Ringó Stárr-nak, hogy a bőrszíját a nyakadra tekerje, aztán azt addig rángassa míg kék nem lesz a fejed!

– Jól van naa! – Nyafogott kislányosan Kissék kissé butácska, vagyis tiszta apja Zsófikája.

– Rezsőt ne tedd közel Ringó Starr-hoz, mert beleharap a seggébe. – Tette fel az í-re a pontot, Pisti, az alkesz kinézetű, e téren tisztességes alapokkal rendelkező kissé topis kinézetű apuka.

Nos, ezt a beszélgetés halva, a jegyző már tudta, hosszú napja lesz. A Beatles egykori világ hírességét bőrszíjon vezetik és Parasztnak szólítják. Aki egy tizenéves kislányt fojtogat míg kék nem lesz a feje! Mert nem tetszik a kislánynak, hogy a világhírű sztár folyamatosan fingik, ami meg a korával magyarázható természetes jelenség. Ráadásul még harapós is! Aminek Rezső az elszenvedője, ha túl közel kerül hozzá. Most már tényleg érdekelni kezdte, ki is lehet az a Rezső?! Pechje volt, mert nem tudta meg. Mire végeztek mindent tökéletesen értett és semmit sem! Ez Kissék tekintetében egyáltalán nem volt meglepő történet még egy vidéki, sokat látott közjegyzői hivatalban sem.

.

Míg a frissen tulajdonba vett kastélyukba kivezetett Pisti, addig Csilla elolvasta a banános dobozba elhelyezett végrendelet második részét, és megértette miért csak most kerültek sorra a terjedelmes rokonságban?! És miért nem tudtak erről egy hangot sem távoli rokonuk, Gróf, F Ingott É Sbelenyalt Sebaastian végrendeletéről?! Nos, mindenkinek alá kellett írnia egy igen komoly titoktartási nyilatkozatot e tekintetben. Az öröklés vérségi rokonság alapján lett kiosztva és a feltételek szerint akkor válik véglegessé, amikor az örökös és a családja egy teljes évet eltöltenek a kastélyban és az azt körülvevő birtokon belül! Ha csak egy másodpercre is elhagyják azt, akkor a végrendelet értelmében kizáródnak az örökösök közül! Gróf, F Ingott É Sbelenyalt Sebaastian négy éve halt meg és azóta az örökösök egy igen hosszú listán fel voltak sorolva és a tartózkodási idejük is a birtokon belül. Nos, a rekordtartók Közt van a finn szakácsnő, a maga hat hónapjával. Tarja Meghalikra. Vagy például a görög szexuál pszichológus, Ezfallosz Temamlasz és egy Palesztin koldus, Nincsala Mizsna is két hónapot bírtak csak ki. A többiek közül talán még egy amerikai vegyész, Fiola Dörren lóg ki a sorból a maga három hetével. Mindenki más, mind kivétel nélkül egy héten belül, vagy pár nap alatt feladták. Nos, a végrendelet részletesen taglalja a bizonyítottan szellem járta kastély és a birtok történetét. Csilla úgy döntött, megpróbálja ezt elmagyarázni a nem éppen az eszéről híres kis családjának a szituációt.

– Tehát az a helyzet, ha elhagyjuk a birtokot, ugrik az örökség mindenestül. – Vágott a közepébe Csilla.

– Akkor hogyan megyünk bevásárolni?

– Sehogy. Nem lesz rá szükséged, mert bármit megrendelhetsz, amit csak kívánsz. Szinte korlátlan menyiségű pénz, egy szabadon használható bankszámla áll a rendelkezésünkre. Természetesen csak vásárlásokra. Ennek egyetlen kitétele van, el nem hagyhatjuk a birtokot egy évig és bármit is vásárolunk, annak addig a birtokon belül kell maradnia.

Horgászni lehet? A világbajnokságot lehet nézni? Sör van? És hűtő?

– Van egy halastó, csak parasztra kell nagyon figyelni nehogy beleessen. Mert akkor tutira megfullad, mert még arra is lusta, hogy ússzon. Ringó Starr meg úgyse mehet ki a kastélyból. Rezsőt meg majd az asztalon tartjuk!

– Az az ocsmány kutya át alussza az egész napot. Ugye paraszt, te kis édibédi randa dög! Ha meg elkódorog a mi kis ungyuri bungyuri ocsmányságunk, akkor csak arra kell menni ahonnét a fing szagot hozza a szél. Igaz te spermaszökevény? Te genetikai hulladék. Apuci kincsecskéje, virágszála. Nézd csak, mosolyog. Minden szavam érti.

– Drágám. Paraszt egy francia buldog. Ennek ilyen a feje alapból, és a belőle kiáramló gázok mennyisége és értelmi képességei alapján a fejében is metán van. Úgy van! Csókolgasd csak, az előbb még a seggét nyalta.

– Anya, akkor most mi gazdagok lettünk?

– Még nem fiam. Majd csak egy év múlva. Feltéve, ha nem hagyjuk el a birtokot egyetlen másodpercre sem.

– Bagatel! Délig alszunk, horgászunk és elleszünk, mint a befőtt. Egy év egy pillanat alatt eltelik.

– Na itt a buktató. El akarják hitetni velünk, hogy szellem lakta az ingatlan. Mondjuk a mai technikával ez lehetséges is, ha valaki nem elégé felkészült.

Nos, a Kis család beköltözött és már két hete élvezték a nyugalmat, amit a birtok adott nekik. A kapcsolattartó személy hetente egyszer meglátogatta őket és a legnagyobb megdöbbenésére egy rendkívül kiegyensúlyozott kis családnak találta a Kis családot. Szellemeknek, lidérceknek és kísérteteknek nyoma sem volt! Idővel rájött arra is, ami már az első perctől látszott, hogy Kis Istvánné Csilla a kis családban az, aki mindent szervez és aki a döntéseket hozza és jobb vele nem vitatkozni, mert percek alatt két vállra fekteti ellenfeleit. Ez a nyugalom pontosan tizenhét napig tartott. Történt ugyanis, hogy a horgászatból hazaérkezve Pista, megdöbbenve szembesült vele, hogy a napi két engedélyezett sörét, ami a hűtőben várta őt, nos az éppen hőmérsékletre behütött aranyló nedűt éppen elfogyasztotta egy páncélos lovag, akinek a fejéből egy buzogány nyele állt ki és talpig vaspáncélban volt. Na meg egy halott szürke kertész, akinek a nyakát átlőtte egy nyílvessző. Amikor belépett Pista, döbbenetében elejtette a kifogott tizenkét kilós harcsát. A két hívatlan látogató közül a páncélos állt fel és lassan kivonta kardját, miközben a szemmel láthatóan halott kertész vigyorgott, mint a tejbe tök. Közben az összes konyhai fiók kiugrott a helyéről, kihányva magából a konyhai eszközöket a földre és az összes szekrény ajtaja kinyílt! És ha ez még nem lenne elég, valahonnét síron túli zene szürödött halkan, megadva az alaphangulatot. Pista halálra rémülten nézte ezt az igen szürreális jelenetet és arca falfehér lett, mikor meglátta a két üres sörösüveget! Majd akkora pofont adott a páncélos lovagnak, hogy a páncélfeje olyan erővel tekeredett meg, hogy szikrák pattogtak ki a vért alól. Majd jobb lábával, úgy alá rúgott a halott kertésznek, hogy az székestül emelkedett a plafonig! Röhögése lányos sikolyba fulladt, miközben pépesé vált golyóit markolászta. Majd a plafonról lelógó ventilátort lefejelve visszapattant a szék jobb időket is megélt romjaira.

– Óóóóhhóóóhhóóhhhóóó. Kopp! Bummm, csatt, nyekk.

Kommentálta a halott kertész.

– Istenemre, erre a szabadrúgásra még Őcsi bácsi a volt foci edzőm is büszke lett volna!

Majd elkapta a páncélos lovag nyakát, mintha csak egy csirke lenne és fél kézzel felemelve őt a földről, hogy annak a lábai kapálódzni tudtak csak a levegőben, szépen belekezdett a monológjába Pisti.

– Akkor, hogy tiszta legyen a kép! A söröm a személyzetnek tabu. Te öcsém! Te mit csinálsz itt ebben a konzervdobozban? És te szürke kis barátom?! Te miért is nem nyírtad még le a füvet? Szóval köcsögök! Mi a faszt csináltok itt a birtokomon?

– Kis… kis… kísértünk.

– Rossz válasz!

És Pista miközben a behűtött sörét siratta, újra tökön rúgta az átlőtt nyakú halott szürke éppen feltápászkodni akaró kertészt, miközben megrázta a páncélos lovagot a levegőben fél kézzel, hogy csak úgy csörömpölt.

– Pubikáim, csak hogy ízelítőt kapjatok a magyar vircsaftból. Aki még egyszer a sörömhöz nyúl, azzal én fogok elbeszélgetni igen bizalmasan! Tehát neked bádogember, mi is a dolgod?

– Én… én… én a biztonságért felelek.

– Szép kis őr vagy hallod e? Lopsz a hűtőböl?! Na akkor kis pofám! Ez a rengetek kés és villa a földön kibebaszott veszélyes. Szépen nekiállsz rendet rakni és rögtön el is mosogatsz! Értve vagyok? Te meg ott, te maskarás kertész. Nem érdekel, hogy át van lőve a nyakad és leszarom, hogy kurvára halott Vagy! Ha a sörömet meg tudtad inni, akkor ki tudsz takarodni füvet nyírni is. Te! Igen te bádogember. Ismered azt a fakezű asztalost, aki ezeket a konyhaszekrényeket csinálta?!

Az bőszen bólogatott, hogy csak úgy nyikorgott a páncélja, miközben négykézláb és nem túl lelkesen szedte össze a szét szóródott konyhai eszcájgot.

– Baszod pléhember! Ha összekarcolod a szaros páncéloddal a márványt mindketten meghalunk! Szóval csak ésszel! Annak a kontár asztalosnak meg szólj, lehet visszajönni garanciába javítani ezt a szart, amit csinált. A fiókok nem ugrálnak csak úgy ki maguktól és ha egy szekrényajtó zárat sem tud rendesen beállítani, hát majd én megtanítom rá! A kurva életbe, de meg ám és az biztosan fájni fog neki.

Mindeközben az emeleten Csilla éppen végzett az iratok rendezésével és a hivatalos bejelentésekkel, mikor kinyílt a dolgozószoba ajtaja, és egy házvezető nő szelleme lebegett át a dolgozószobán keresztül, a padló felett tíz centivel.

– Megállni! Nem emlékszem, hogy aláírta volna a munkaszerződését kedves.

Az sírón túli hangon válaszolt neki, felé fordulva és a legrémisztőbb nézésével, fenyegetően közelíteni kezdett Csilla felé, aki kissé neheztelte, hogy az ügynökség már hetedik alkalommal ígérte meg  neki személyesen hogy jön a személyzet, és mind ez idáig senki sem jött. Sebaj, a lényeg, hogy megérkeztek.

– Az én szerződésem a Sátánnal köttetett és örök időkre szól, ide parancsolt engem és kötelez arra, hogy engedelmeskedjem a ház urának.

– Az jó, akkor nem kell megújítani. Nos, a ház urának én vagyok a főnöke, úgyhogy alacsonyan lebegve kiviheti a szemetet kedves, ha már itt van. A porszívót gondolom tudja hol találja. Látom munkaruhája van. Nos, a munka ideje mostantól csupán napi hat óra és a vasárnapjai mostantól szabadok.

– Nekem csak a ház ura parancsolhat asszonyom, senki más!

– Na jó, akkor tisztázzuk. Vagy elfogadja az új szabályokat, vagy megköszönöm a munkáját és elválunk egymástól. Itt mostantól én parancsolok. A ház urának is! Ha ez nem felel meg önnek, akkor sajnos el kell bocsátsam.

A házvezetőnő szelleme, meglódult és teste előbb aszott múmiává, majd csontvázzá alakulva egy oroszlánüvöltést is megszégyenítő természetfeletti kiáltással tátotta ki csont pofáját Csilla felé.

– VÁÁÁAAH!

Csilla nyugodtan jegyzetelt tovább, fel se nézet a természetfeletti jelenség, entitás felé.

– Szóljon, ha befejezte kedves. Nézze! Én nem tudom itt vidéken mi a szokás, igyekszem alkalmazkodni, de nem mindenáron. Tetszik a hűsége, de fel kell fognia, mostantól itt én parancsolok. Ha nem tetszik, fel is út, le is út. El lehet menni, nem tartom vissza.

Az meghökkent. Nem erre a reakcióra számított.

– De hát hová is mehetnék? Nem hagyhatom el a birtokot!

– Na, akkor már ketten vagyunk, mert én se. Nézze, elfelejtem ezt a kis közjátékot, ha mostantól ön is betartja a szabályokat. Erre a hókuszpókuszra például nem vagyok kíváncsi. A mai technika képes elhitetni egy laikussal, hogy szellemek rohangálnak itt házvezetőnői ruhába. Én viszont nem hiszek a szellemekben. Remélem megértettük egymást.

– Igen, asszonyom.

– El kell magyaráznom mi lesz a feladata, mint házvezető nő vagy tudja magától is?

– Nem asszonyom, idestova négyszáz éve vagyok itt alkalmazásban.

– Látom nem adja fel. De tudja mit, ha magát ez boldoggá teszi legyen. Amíg ellátja a feladatát, addig felőlem képzelheti magát Drakulának is.

– Értem asszonyom és köszönöm.

– A férjemmel és a lányommal találkozott már gondolom.

– Igen asszonyom, de levegőnek néztek.

– Elnézését kell kérnem. Kérem ne vegye magára kedves. Tudja velem is megesik gyakran, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást rólam. Ez nem tiszteletlenség, csupán gyakran kissé lassan kapcsolnak, ha érti mire is gondolok itt. Párom arany ember egyébként, ha nem bosszantják fel.

– Értem asszonyom.

– Rendben, akkor hát értjük egymást. Jut eszembe kedves. Kérem megadná a bankszámlaszámát, ahová a fizetését utalhatom?

– Nekem nincs olyanom asszonyom.

Hmm… vidéken lehet ezt nem így szokás, de sebaj gondolta Csilla, alkalmazkodom.

– Rendben, akkor minden hónap elsején kérem majd a könyvelést, hogy készpénzben rendezzék önnel, ha így megfelel.

– Igenis asszonyom.

– Akkor ezt megbeszéltük. Az idejét maga osztja be, bár késtek két hetet ez az ügynökség hibája volt. Nos, ha nem lesz probléma a személyzettel, akkor ebben a hónapban már egész fizetést adok a késés ellenére. Kérem mondja meg a többieknek is. És kérnék egy listát minden itt dolgozóról, meg a feladatáról, hogy a könyveléssel egyeztetni tudjam azt.

– Igen is asszonyom és köszönjük asszonyom.

– Én köszönöm, hogy megértjük egymást. Most mehet a dolgára.

Ez is megvolt! Csilla elégedetten tette el az utolsó mappát is a helyére, miközben a négyszáz éve itt dolgozó házvezetőnő kilebegett a dolgozószobából. Elégedetten hallotta a kertben zakatoló fűnyírót. Tehát a kertész is munkába állt. Még jó, hogy az örökséghez tartozik egy bankszámla is, amivel rendezheti az itt dolgozó munkások bérét is. Azt már nem tudta, hogy Pistinek kellett elmagyarázni a halott szürke átlőtt nyakú kertésznek, hogyan is kell a fűnyíró traktort elindítani és rendeltetés szerűen használni. Annak annyira megtetszett a technika, hogy abba se akarta hagyni utána. Este a kis Kis család megbeszélte az aznap történteket. Csilla alaposan leteremtette férjét, hogy nem verheti meg a személyzetet. Akkor se, ha azok megitták a sörét, mert az jogi problémákat okozhat neki. Pista megígérte, ezentúl barátságosabb lesz velük. Bár mentségére szolgáljon, mikor az a kettő megitta a napi söradagját nagyon pipa lett és az első pillanatokban, a találkozáskor még nem tudta kik és mik ők. Az éjszaka meglehetősen nyugodtan telt, csak Rezső a család hörcsöge tekerte egész éjjel a kerekét. Ami miatt Ringó Starr, a Meine Coon kandúr nem tudott aludni. Bezzeg ez Parasztot, a francia buldogot egy picit sem zavarta. Mosolyogva és hangosan eregetve hanyatt fekve átaludta az éjszakát. Másnap megérkezett az asztalos, egy zombi képében. Bing, bang! Szólt a csengő. Pista ment le ajtót nyitni, mert a bádog embertől már tudta mikor jön a mester.

– Ágyisten! Maga az asztalos?

– AAAGY!

– Adjonisten magának is.

– AGY!

Húbazdmeg! Gondolta Pista. Megint egy vendégmunkást fogott ki, aki nem beszéli a nyelvet. Sebaj. Majd elmutogatja neki.

– Jól van Serlok. Na gyere, mutatom neked mi a gond. Iszol egy sört pajtás?

– AAGY!

– Adom hát, adom. Látom haverok leszünk.

– AAAGY! AAGY!

– Jól van na, bontom már.

Szisszent a sör, kettő is, Pistának ma az első. Közben elmagyarázta pantomimben, mi a gond a fiókokkal és a szekrényekkel. A zombi asztalos, látván ma itt nem lesz friss agyvelő a terítéken, kellettlenül ugyan, mégis nekiállt azokat beállítani.

– Jól van, látom érted mi a gond. Nem szeretném, ha szarul állítanád be most is. Nem kell sietni sehová sem, nem kerget a tatár!

– AAAGY!

– Már elfogyott a söröd?! Van huzatod pajtás! Nekem többet nem szabad, mert még reggel van és csak napi kettőt engedélyeztem magamnak. Tudod, ebben a korban már figyelni kell a sulyomra.

– AAGY!

– Adom már, adom! Jó neked! Csont és bőr vagy. Gondolom annyit ehetsz amennyit csak akarsz, akkor se látszik meg rajtad.

– AGY!

– Tessék, egészségedre.

– Öt sör és egy óra múlva valamennyi fiók és szekrényajtó meg lett igazítva és rigli került rá, hogy ne tudjanak csak úgy maguktól kinyílni. Majd a Zombi asztalos elment, ám de előtte a házigazda rákérdezett a leglényegesebb dologra. Nehogy szó érje a ház elejét a garanciális javítás miatt, na meg mert igen elégedett volt a végeredménnyel Pista. Így illemtudóan megkérdezte, visz-e a mester magával egy kis sört, a Kis családtól köszönetképpen az útra hazáig? A mester válaszolt is. Bár Pista szerint ez kissé bunkón sikerült neki.

– AGY!

Pista adott is neki. És hogy ne tartsa sóhernek senki sem az újdonsült földbirtokosokat, a kis Kis családot! Így aztán egy egész ládával adott neki. Na meg az öregnek van húzatta rendesen, mit kezdene két üveggel? Amikor a kapcsolat tartójuk megérkezett, Csilla átadta a házvezetőnő listáját a birtokon dolgozó korábbi alkalmazottakról. Kérve, minden hónap elsején azok fizetését készpénzben rendezni szíveskedjék. Az kissé bután nézett rá, mert a listán szereplők mindegyike arra hivatkozott, hogy itt van szerződése hivatásos szellemként. Az kérdően nézett Csillára, ez most komoly arckifejezéssel!

– Kérem szépen! Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem mások identitását?! – Védekezett Csilla. – Meg aztán vannak emberek, akik lónak, mások helikopternek képzelik magukat. Miért ne képzelhetné magát valaki szellemnek?! Ez nem az én dolgom! Az én dolgom munkáltatóként csupán annyi, minden legyen hivatalos és minden adó és biztosítás legyen időben befizetve.

Nos, megtörtént, bár az adóhivatalban igen komolyan elgondolkoztak a kis Kis család elmeállapotán. Mert Csilla ragaszkodott hozzá, hogy az uradalomban és a kastély körül dolgozókat bejelentsék. Még akkor is ha szellemként, kísértetként, némelyek démonként azonosították magukat. Végeredményben nekik mindegy, amíg valaki nem akarja elcsalni a befizetéseket. Így telt az idő, míg el nem jött a szeptember. Akkor Pista kitalálta a tutit! Itt bizony minden adott egy disznó vágáshoz. Márpedig milyen is a magyar? Mi az, hogy nem lehet?! Na! Fogd csak meg a söröm! Pistának gyorsan kellett találni egy helyiséget, amit tudnak füstölőnek használni. Hamarosan meg is lett a hely hozzá! Az egykori kripta épülete, amit az előző tulajdonos akart átalakítani csillagvizsgálónak. Bele is halt szegény. Hogy pontosan miért, arról nincs információja Pistinek, és nem is nagyon érdekelte. Amikor belépet a mindenhol pókhálóval borított helyiségbe talált egy szellőző járatott balról, ami terméskővel volt kirakva. Tökéletesen alkalmas füstölőnek. Csak fel kell fúrni felülre egy apró lyukú rácsot a madarak és a bogarak miatt. Ahogy a lámpájával körbevilágított, egy hatalmas denevérszerű lényt pillantott meg. Miközben az felé pislogott álmosan és kissé sértetten, aközben lassan himbálódzva egy öreg fagerendáról lefelé lógott.

– Édes öcsém! Hát téged melyik feketepenész evett ide?

Az lustán nyújtózkodott egyet, tudomásul véve megzavarták a majd fél éve tartó álmát. Sebaj, de legalább a reggeli házhoz jött. Leugrott onnét, mint egy olimpikon, a levegőben bucskázva egyet és Drakula gróffá változott. Majd elkapta Pistát és kieresztve szemfogait a nyakába harapott volna! Ez volt a terve és el is kezdte végrehajtani. Ez igen barátságtalan lépés volt Pisti szemében és egy paraszt lengővel helyre tette a gróf fejét. Sajnos, egy kicsit erősebbre sikerült, mint akarta. Sajnálta is nagyon, mert Gróf Drakula mindkét szemfoga hatalmas ívben repült jó pár méterrel arrább. De hogy ne érje szó a ház elejét, a gróf is utána repült. Ezúttal is bucskázva, csupán hátrafelé.

– Ej barátocskám! Hát nem tanítottak neked jó modort? Rusnya vagy, ezt megértem ha téged frusztrál. Ám de nem jogosít fel rá, hogy csak úgy harapdálj mikor neked úgy tetszik és ott ahol arra neked gusztusod van. Ezt csak az én kis Csillukámnak engedem meg.

– Szejencés asszon! Embej! Kivejted a fogaim.

– Bocsi. Nem volt szándékos. Te viszont belém akartál harapni.

– Pejsze hogy beléd akajtam hajapni, hicen vámpij vadok! Én vagyok a nad djakula góff!

– Ne haragudj, nem akartam ekkorát ütni. Tényleg szégyenlem. 

– Most hodan fogok véjt civni?!

– Gyere be a házba és találunk rá megoldást.

– Embej. Éhen fogok hajni! Moszt meg ki akajc vini a napfénje?! Nojmális vad?! Az UV cugájzás erngem megöl!

– Ja úgy! Értem. Fényérzékeny vagy. Semmi gond, van a kocsiba ötvenfaktoros napvédő krém. Az majd segít.

– Akoj nem égek pojjá?

– Kérlek ne beszélj így, mert még a végén kiröhöglek és nem akarok tiszteletlen lenni. Na gyere, bekenlek és akkor mehetünk.

Igen, az ötvenfaktoros napfényvédőkrém segített. Gróf Drakula hatalmas szemeket meresztve a nappali világra, szalmakalappal a fején, Pisti gumicsizmájában és egy fekete fóliába tekerve ült fel a kerti fűnyíró traktor hátuljára és utazott a házig. Be kell vallja, marhára élvezte. Végre valami más történik, végre valami új és izgalmas! Csak Csilla nem volt maradéktalanul boldog. Elvégre egy be nem jelentett melóst vert meg a férje és maradandó sérüléseket okozott neki. Ez bizony komoly dolog tud lenni, ha az feljelentést tesz. Adócsalás, fekete munka és az így elmaradt járulékok kifizetése. Ráadásul a tag azt mondja több mint hétszáz éves! Basszus! Erre az adóhivatal ugrani fog! Hétszáz évre visszamenőleg a járulékok kamatos kamattal, na meg a birság! Nem! Valamit tenni kell, méghozzá azonnal. Így aztán a helyi fogorvost kihívták, mint Privát orvost. Az pofátlanul magas összeget kért, viszont azonnal volt időpontja! Szart a várólistára! Ám de a vámpír két első fogát sehogyan sem tudták visszailleszteni. Ez van, korona kell! Viszont azzal soha többé nem tud vért szívni. Köztes megoldás kell és Zsófi ötlete alapján rendeltek is pár tasak vérplazmát. Az Rh-negatív igen ízlett a grófnak. S mind később kiderült Gróf Drakula igen tehetséges a birtok ügyeinek intézésében. Így aztán mindenki boldogan vette tudomásul az új szituációt. Mindenki megtalálta a megfelelő helyét. A mocsári szörny lett a szennyvíztelep vezetője, míg a farkasember túrákat szervezett turistáknak, a mumifikálódott vasorrú bába felelt a vendéglátásért. Kiválóan tudott főzni, míg a migránsként behurcolt múmia vezette a kastély múzeumi tárlatát. Mivel közel kilencvenhét nyelven beszélt folyékonyan anyanyelvi szinten. A fej nélküli lovas őrizte a nyájat és a koponyányi manó volt az, aki a birkanyírásért felelt. A fagytündér volt felelős a kellő hőmérsékletű sörért és a fagyasztott áruért. Míg a tűz manó kezelte a kazánházat és a fűtési rendszert. Nyáron meg a medencét fűtötte. A mindenevő massza zabálta fel az összes keletkező szemetet. Remek kis csapatott épített Csilla a régi gárdából és még azt is sikerült elérnie, férje napi két magamagának engedélyezett sörét ne igya meg senki se. Természetesen mindent hivatalosan, szerződésekkel és leadózva. Mindenki elégedett volt az új helyzettel, mindenki meg találta azt a mit szeret csinálni. Dobogós első helyet értek el a maguk hét hónapjával, és most először hosszú évek óta lett több a bevétele a birtoknak, mint a kiadása. S mikor is elérkezett a mindenszentek ünnepe, amit máshol Hellowen-nak is hívnak. Most maga a Sátán akart véget vetni a Kis család sikerének. Ezt úgy képzelte, hogy vacsora közben meglepi őket és Pistát, akiről már hallott egy s mást. Nos, majd jól rájuk ront az ebédlőben. A falból előjőve, mintha a fal mögött lenne és a fehérre meszelt vakolat, afféle nyújtható lepedőként majd a formájára nyúlik. Közben túlvilági hangon sértegeti Pistit. Hát! Nem egészen úgy sült el, mint azt gondolta volna. Mivel, mikor a fehér falon megjelent egy arc, két szarv és két kéz domború lenyomata, Pisti csak annyit bökött oda.

–  Hát édes öcsém! A tapéta alá szorultál mikor szentelték a házat?! Vagy elaludtál műszak alatt mikor a festők dolgoztak?

Ezen olyan jót nevetett Csilla, hogy az orrán keresztül folyt vissza szájából a leves, majdnem megfulladt hahotázás közben! De itt még nem maradt abba a dolog, mert Pista kissé morcosan jegyezte meg.

– Te Sátán! Ha miattad ki kell festenem az ebédlőt, nagyon rábaszol!

Nos, nem tudni Sátán miatt történt e vagy sem, de egy tenyérnyi helyen leesett a festék. Mikor az a falon keresztül kinyitotta hatalmas fogakkal teli pofáját, fenyegetve a kis Kis családot. Csak sikerült Pistit felbosszantania! Az egy magyar hegyes erős paprikát vett fel tányérjából, amit előtte bekent mérges Pista krémmel. Természetesen a halászléhez és saját magának elkészítve, nos vigyorogva és kissé kárörvendön azzal vágott vissza. Nos ezt tette bele a fogakkal teli Sátán szájába. Majd egy istenes jobbegyenessel visszaküldte az alvilág urát a pokolba, ahová való. Most már legalább Sati is tudja, mitől karikás a szeme! Nem is akaródzott neki visszajönni soha többé. Az egy év hamar eltelt és a kastély, na meg a hozzá tartozó uradalomigen felkapott és jövedelmező hely lett. A kis Kis család lett a végleges örökös és végre Csilla is nyitott a Spiritualitás felé, még ha gyakran fenntartásokkal is kezelte azt. Majdnem mindenki felhőtlenül boldog volt, mert bár Pisti a büdös életben nem fog megtanulni rendesen számolni, Sátán biztosan nem fog visszatérni, mert az aranyerét kikezdte a magyar erős paprika. Paraszt, a francia buldog továbbra is napi huszonhárom órát aludt. A belőle kiáramló metánt újra hasznosították, úgyhogy a zöldek lelazulhatnak mint a Riga lánc. Míg Rezső a családi hörcsög kitartóan tekerte a kerekét, amivel Ringó Starr-t, az addigra már közel tizenhat kilóssá hízott Meine Coon kandúrt folyamatosan bosszantotta. Zsófika a sok élmény hatására motivációt kapott és híres meseíró lett belőle, pedig csak az élményeit akarta megörökíteni. Csilla nagyon megutálta halat, legalábbis feldolgozni, mert Pisti mindig vele pucoltatta meg a zsákmányát. Pistinek meg végre lett egy füstölője a régi kriptában. Itt a vége, fuss el véle! Ha Gróf Drakula szemfogai ki nem estek volna, az én mesém is tovább tartott volna!

.

.

.

Vége…

.

.

.

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.