Blasius Balage - A hó beszéde
Blasius Balage
A hó beszede
A hó jéglevest főz és a harmat a teája. A gőzt lecsapolva az agg fák görnyednek leveshez kanálért, egy - egy kihalt fa egykori tönkje megteszi sámli gyanánt. A jég birkózik a fázó patak hajával fésülésért, a lazacok még nem fáznak. A bevaduló szél ledarálja a havat és lök a fenyőkért: egyenek zúzmarát, amíg van.
A kockafejű jég kockát vet és az ítélet jégverés a fennsíkon. A kandalló kopogó torokkal birkózik az ázott fával, betakarja magát idős korona láncában. A melegedő füst melegíteni próbál a lavina előtt, fáradt bot fest száradás gyülekező gallyakra s felnyüszít a korom sebhelyes arca. A hózuhanás elakad a gleccser fagyásában, legalább szabaddá lesznek az utak és nem zuhan hófal a párkányra.
A kihűlt hideg elsepri az eltévedt hó kezét, mielőtt fázna a havasok keze. A kesztyűt sár csúfítja el, a jégkristály panaszt emel, de csak zuhanó hó szánkázására tapos a szeme. A fák szemének szára szálkás, a leömlő hó serege legyalulja azt simára? A felesleget a fennsík fogja meg a hóvihar számára, jégvihar később és máskor lép pályára.
Ilyenkor még a farkas sem merészkedik tisztásra, amikor a hegy párkánya a láncolatban a hó fürdésében fogat mos. A barlang tisztul a hó lezuhanása során, csak meg ne fázzon. Fogmosáshoz zuhany is zuhan, hogy minél szebb legyen bármelyik magaslat magasan fekvő oldala. A mesélő párocska mondja, éjjel még nem tapasztaltak hózuhanást a kiruccanásuk óta.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése