Iochom Zsolt - A rózsafüzér titka
Iochom Zsolt
A rózsafüzér titka
Az öreg rózsafüzér már sok mindent látott. Fából faragott fakó gyöngyszemei között időnként még ott csillogott egy-egy könnycsepp nyoma, mintha az imádságok sóhajai beleivódtak volna. Egy idős asszony, Ilonka néni kezében volt hosszú éveken át, aki minden reggel és este ezzel a rózsafüzérrel imádkozott a gyerekeiért, az unokáiért, és a békéért.
A háború alatt, amikor a faluban a remény is elhallgatni látszott, ő még mindig csendben mormolta az Üdvözlégyeket. A szomszédok sokszor látták, ahogy a kis ablak mellett ülve a gyöngyöket morzsolgatja, arcán derűs békével. Egyszer megkérdezte tőle egy fiatal lány, Anna:
– Ilonka néni, minek imádkozik annyit, amikor úgysem változik semmi?
Az idős asszony elmosolyodott, és megsimogatta a lány kezét.
– Édesem, az ima nem mindig a világot változtatja meg, hanem a szívet, ami imádkozik.
Évek múltak el. Ilonka néni mindkét gyermekét eltemette, magányosan halt meg, és a szeretett rózsafüzérét a szomszéd lányra, Annára hagyta egy levél kíséretében. Először csak emléknek tette el egy fiókba, de amikor nehéz idők jöttek – elveszítette a munkáját, a férje elhagyta, egyedül maradt hároméves kislányával –, egy este kétségbeesésében elővette a rózsafüzért. Ekkor bontotta fel a borítékot, és könnyes szemmel olvasta Ilonka néni sorait. Aztán lassan, tétován mormolni kezdte az imát.
Minden egyes Üdvözlégy, Mária után könnyebb lett a mellkasa, minden Mi Atyánk után egy kicsit több fényt érzett a szobában, és a szíve már nem fájt úgy, mint előtte.
Attól az estétől kezdve újra imádkozni kezdett, nemcsak magáért, hanem azokért is, akik szomorúak, betegek vagy reményvesztettek. És minden alkalommal úgy érezte, hogy Ilonka néni ott ül mellette, mosolyog, és vele együtt suttogja:
– Az ima mindig elér valahova.
Sok évvel később, amikor Anna már maga is őszülő asszony volt, odaadta a rózsafüzért a lányának, Violának, aki más városba költözött. A rózsafüzér tovább vándorolt, és minden kéz, amely megszorította, továbbadott belőle egy szikrát, a hit, a remény, és az ima erejének fényét. A világjárvány alatt Anna tüdőgyulladásban elhunyt, temetését is csak szűk körben tarthatták meg. A szülőfaluban anyja sírja mellett egy gondozatlan fakeresztes halom állt, Mátis Ilonka (1887-1958) nyughelye. Viola a zsebébe nyúlt és a keresztre fűzte a több mint százéves rózsafüzért. Közben csendben imádkozott és könny gyűlt a szemében.
A rózsafüzér nem csupán gyöngyök lánca volt, hanem egy láthatatlan szál, amely nemzedékeket kötött össze... Isten országába érő, csendes, örök ima.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése