(A.K. András.) - Tizenkét nap

(A.K. András.)

Tizenkét nap

2999. december huszonnyolcadika

Tele a tököm mindennel! A konteósok megint világvégét kiabálnak kettőezer kilencszázkilencvenkilenc december harmincegy éjfélre! Marhák. Ez már ezer éve is idegesítő kamu volt! Nem veszik észre, hogy minden világvége, amit beharangoznak, valahogy elmaradt?! Ráadásul a lakókonténerem külső szigetelése megrepedt és elviselhetetlenül forrók a nappalok, az éjszakákon meg befagy a seggem. A klíma ezerrel zörög, már szinte az életéért küzd és én is mert kurvára aludnék már egy jót. A karbantartók basznak kijönni, hiába kerestem őket mentálisan fel. Gondolat átvitellel?! Chő, nagy szart! A gondolatátvitellel való hibabejelentést ideiglenesen blokkolták. Ja, már vagy kétszáz éve! Írtam e-mailt. Bár kétséges bárki is elolvassa. Ki gondolta volna, hogy az emberiség kétharmada a harmadik ezredforduló küszöbén, nem tud se írni, se olvasni. Marha nagy ötlet volt, hogy megalkossák az ember gép kombót. A földnél is butább kiborgokat létrehozva. Mert a mesterséges intelligenciát nagyon kellett ám kombinálni az emberi tudattal! És még Nobel díjat is kapott az a pöcs, aki hozzájárult az emberiség elbutításához. Mert minek tanulni, küzdeni, dolgozni, ha azt egy belém épített gép helyettem elvégzi? Minek gondolkodni, ha ott a mesterséges intelligencia?! Az megint más kérdés, hogy ez az MI ami manapság működik! Ostobább, mint az ezer évvel ezelőtti. Kár ezen agyalni, még a végén rám küldi a hatóságokat a gerincembe épített hibridem.

2999. december harmincadika

Ma megérkeztek a karácsonyra rendelt könyveim, természetesen csak klónok. Igazából nem értem miért voltak olyan rohadt drágák és miért késtek egy hetet, hiszen csak egy engedély és a hozzá csatolt program érkezett meg. Az én nyomtatómmal, az én energiámmal és az én atomplazmáimmal lett kézzel fogható könyvé. Imádom az illatát és imádom a könyvek valódiságát. Ma megint sikerült nem kikapcsolnom az automata híradót! A konteósok kibaszott idegesítőek, és már a csapból is a világvége folyik. Azért se hagyom, hogy elcsesszék a szabadságomat! Ha vége a világnak, akkor vége. Legalább olvasás közben ért a vég, egy bögre forró kakaóval a kezemben. Nem is értem! Miért szabad csak napi három bögre kakaót nyomtatni?! Basszus! Miféle hiánygazdaságra hivatkozik ez a pöcs gazdasági miniszter?! Szemétből nyomtatunk mindent is! Ételt, vizet, kanalat, de még a könyveimet is! Komolyan mondom, semmi sem változott a huszadik század óta. A politikusok hülyének néznek mindenkit, a vallási vezetők dogmákat gyártanak, miközben mi helyettük is húzzuk az igát. Igazuk is van, miért is melóznának halálukig, mikor anélkül is fel tudják venni harminc, negyven ember kreditjeit és élnek, mint hal az akváriumban! Ma valami történt. A születésemkor belém ültetett mikrocsip, a hibridem bekapcsolta magát, pedig én azt manuálisan kikapcsoltam hetven évvel ezelőtt, mikor rájöttem a mikulás nem is létezik. Hazudott nekem. És én ezt így bosszultam meg nyolcévesen. Majd rájöttem menyivel jobb az élet nélküle.

2999. december harmincegyedike.

Mindjárt felrobbanok! Most jött az értesítés, ezen a héten a lottón kisorsolták a nevemet, és én is a szerencsés százezer nő közé kerültem, aki szülhet gyermeket a túlnépesedési törvény alól felmentve. A KURVA ANYÁTOKAT! Basszák meg! Férjem, de még csak barátom sincs! Hová is tenném?! A négy négyzetméteres bérlakásom melyik falára akasszam fel? Ráadásul a külső repedt szigetelést szárul javították ma ki. Ahogyan elrepült a szervizlibegő, szinte azonnal tovább hasadt! Fasza! Most már nem csak a zug jön be, de ki is látok a lyukakon. Tamponnal tömítettem el, hogy legalább én ne fagyjak meg az éjjel és működik! Zseni vagyok. Már éppen kezdet volna jókedvem lenni, mikor megjött a futár a számomra kiutalt fagyasztott spermával az anyasághoz, amire nemet mondtam. Visszaküldtem a robottal oda ahová gondoltam éppen abban a pillanatban!

2999. december harmincegyedike.

Egy hatalmas monoklival és megbilincselve ültem szinte egész éjszaka a csend és rend őrző szolgálatnál mind gyanúsított a fogdában. Majd a kihalható szobában újabb hat órán át faggattak. Nos, a mesterséges intelligencia csak hülyébb lett! Azt találtam mondani a tegnapi küldeményt kézbesítő robotnak, dugja fel a fagyasztott spermáját a kormányzónak! Most nemi erőszakra való felbujtásért a kommandósok az éjjel rám törték az ajtót! Majd a kihallgatáson közölték velem, elég lett volna csak lemondani a nyereményemről! Hát tehetek én arról, hogy a mesterséges intelligencia hülye mint a segg?! Jobbulást kívántam a kormányzónak, elnézést kérve a meghibásodott robot által okozott lelki és farbeli traumákért. Tényleg! Mi a picsa közöm van ahhoz, ha valaki nem tartja karban a robotja MI-ét?! Az ügyet balesetként zárták le. Oh! Pedig, de szerettem volna látni a képét annak az öntelt hólyagnak, mikor akarata ellenére megkapja az általam számára kiutalt fagyasztott spermaadagját!

3000. január elseje.

Minő meglepetés, ma sem lett vége a világnak. De legalább a konteós baromságok eltűntek a kollektív tudatból, melyre egyre ritkábban csatlakozom fel tudattommal. Inkább olvasok. Úgy döntöttem, az újév első hajnalát, a város egyetlen főterén tartom. Szkafanderben megnézve a napfelkeltét. Ilyenkor szinte senki sincs az utcákon. Csak néhány fanatikus lézengett, valami kutyának nevezett állatot pórázon vezetve. Baromi költséges hobbi, egy havi adója egy évi teljes fizetésem. Amúgy minden üres volt szinte. Mindenki a pihenést választotta az átdorbézolt, alkohollal és legális drogokkal átmulatott éjszaka után. Láttam egy embercsoportot szkafander nélkül az egyik sikátorban. Beszélgettek, majd mind rám néztek. Lázadók! Az egyik felém mutatott, én megijedtem és hazafutottam. Hogy élhetik túl azt, ami idekint van?! Ez gondolkodóba ejtett? Hiszen nálam otthon az a pár lyuk a szigetelésen mekkora kalamajkát okozott!

3000. január másodika.

Még öt napon van a szabadságomból. A könyveimet mind kiolvastam, unatkozom és ezért elkezdtem kisebb történeteket írni. No nem valósakat, csupán a fantáziámat kellett kicsit használnom. Kizártam a kollektív tudatott elmémből, és mindenki mást is és elkezdtem alkotni. Ez nagyon tetszik, teljesen új világot tár fel előttem! Elkezdtem gondolkodni. Önhálóan! Ehhez ki kellett megint kapcsolnom a hibridem, a belém ültetett MI-t. Két órán belül kiérkeztek a mentők, mert bejelentést kaptak nem vagyok mentálisan sehogyan sem elérhető. Bakker! Mégis kitől?! Hogyan?! Mi van?! Megnyugtattam őket rendben vagyok. Mikor nem értették, azt mondtam menstruálok és emiatt vagyok hisztis. Jobb mindenkinek ha nem vagyok fent a kollektív tudatban. A mentőstiszt elvörösödött, zavarosan beszélt majd elköszönt és elhúzott a csába! Most esik csak le. Basszus! Nem robotot küldtek! Lehet a kormányzónak rossz emlékei vannak a mesterséges intelligenciával és velem kapcsolatban?! Amúgy a háromdimenziós hírplakáton fent volt az eset és bár a nevemet és a szememet kitakarták, a képem azért napokig ott virított az állítólag meghibásodott Android mellett. Csak az nem ismert fel, aki nem akart. Tényleg! A kormányzó letolt gatyás képét miért nem tették közzé mikor célba ért a küldeményem?! Ez lett volna a ferr! Ja, hogy ez már személyes adat védelem? Az én képemet kitenni egy fekete téglalappal a szemeim helyén nem volt az?! Mindegy. Lépjünk túl ezen is. Úgy néz ki a dolog, a hibridemet naponta ki kell kapcsolnom. Nincs rá mód, hogy kivegyék belőlem ezt az MI-is vackot? Rákerestem a kollektív tudatban, és törvény van rá. TILOS A MÁR BEÜLTETETT MIKROCSIPET KIOPERÁLNI A GERINCBŐL! Jó, ezt értem. De mikor beültették se kérdeztek meg! Akarom-e?! Új hobbim lett, álmodozom és leírom a képeket, amik a fejemben megjelennek. Olcsóbb és egyszerűbb, mint fél évente engedélyt kérni hivatalosan, hogy könyvet vehessek! Bár erről sem fogok lemondani!

3000. január harmadika.

Kitettem az első írásomat ingyenesen a kollektív tudatba. Negyedórán belül több millióan hívták le. Volt, akinek tetszett. Volt, akinek nem. Nem tudom ez mennyire nagy dolog, hiszen tizennyolc milliárd ember él a földön még fent maradt hét városban és ennek kétharmada se olvasni, se írni nem tud. Mi több, nagyon nagy részük beszélni sem már, csak gondolatátvitellel kommunikálnak. Mindenesetre én úgy érzem, hazaértem! Ha kinyújtom a kezem, elérem a csillagokat! Felhőtlen jókedvemet egy postás droid törte meg. Átnyújtott egy hivatalos gondolatcsomagot. Ez, ha akarom, ha nem átjön. Amelyben közlik, hogy a nyereményem elutasítása esetén, elbukom a számomra kiutalt húsz négyzetméteres lakást, és a gyermeknevelés ideje alatti hatéves kiegészítő jövedelmem, ami a normál fizetésem háromszorosa. Ami mellett természetesen nem kell dolgozni mennem. Irgalmatlanul felkaptam a vizet, mégis visszafogva dühömet válaszoltam, szintén gondolatátvitellel. Megértettem a következményeit és tartom magam az eredeti döntésemhez. Kérem tolmácsolja ezt a megfelelő fórumra. Az a tudat nélküli fémkaszni végre elment, hála istennek mert olyan gondolatok árasztottak el, amibe még ez a darab vas is belepirult volna! Mégis mit képzelnek magukról ezek a mocskok?! Gyorsan le kellett hűteni magam, nehogy megint bekapcsolja magát a mikrocsipem, és értem jöjjenek a kommandósok.

3000. január negyedike.

Ma letiltottak a kollektív tudatról. Fel nem tölthetek gondolatokat, csak le. Mert az egyetlen írásommal, amit feltettem a kollektív tudatba, amely addigra elérte a fél milliárdos olvasottságot. Szabályt szegtem, megsértettem a közösség elveit! Mi a lónak a faszáról beszélnek ezek?! Ja persze, ingyenesen raktam ki és az nem engedély köteles. Nincs felettük kontrollja a hatalomnak és még esetleg értelme is van az írásnak, gondolkodásra késztet. Tehát veszélyes lettem a társadalom számára. És ha ez még nem lenne elég, megérkezett újra a posta droid és átadott egy hivatalos gondolatidézést. Felmondták a munkahelyem és a lakásbérleti szerződésem, mert nyertem a szülj utódot a világnak sorsoláson. Próbáltam nem elereszteni haragomat, nehogy megint a gondolatrendőrségen kössek ki. Jeleztem nekik, nem fogadtam el a nyereményt, és így okafogyottá vált az intézkedésük, ami ráadásul törvénytelen is. A posta droid szinte azonnal bíró droiddá alakult át, és meghalhatták panaszom. Ahol is igazat adott nekem a bíró, ám de ennek ellenére a lakásomat el kell hagynom holnap, mert már megvan a bontási határozat rá. A munkahelyemet meg már be is töltötték. Adminisztrációs hiba történt. Nagyon sajnálják és természetesen kártalanítanak, hatvan napon belül. Ugyanakkor felhívják a figyelmemet, állampolgári jogom a kártérítésen felül, a lemondott nyereményem igénybe venni. Bevallom ezen a ponton elgondolkoztam rajta, engedek a kényszerhelyzetnek. Majd önérzetem fellángolt. Mégis mit képzelnek ezek?! Mi vagyok én, tenyészkanca?! Parancsra szüljek, mikor ők úgy döntenek?! Hát nem! Azért sem!

3000. január ötödike.

Költöztető robotok nem egészen tíz perc alatt bedobozolták a holmiimat és egy raktárba szállították. El akartam menni egy hotelba, de a bankkártyám kódhiba miatt letiltott. Bementem a bankba, és ott közölték velem, fél éve lejárt a digitális személyi igazolványom. Ez szemen szedett hazugság, mert pont két hete intéztem vízumot egy ázsiai kontinens városba. A kormányhivatalban meg azzal szembesítettek, hogy mivel ez az én hibám, így hatvan napjuk van rá, hogy ujjat kiutaljanak nekem. Ahogy sétáltam teljesen kétségbe esve, mellettem háromdimenziós reklámok ugrottak fel a szülj utódokat a világnak propagandáját harsogva. Hát azt leshetitek! Összeállt a kép! Nektek?! Soha!

3000. január hatodika.

Ma kis híján megfulladtam. Egy sikátorban töltöttem az éjszakát a papírhulladék közt. Nem fáztam, mert szkafander van rajtam. Viszont pont emiatt fulladtam majdnem meg. Mert a légtartályaim kiürültek. Lázadók, akiken semmilyen védőfelszerelés nem volt mentették meg az életem. Nem mertem levenni a sisakomat. Hihetetlen, hogy a kinti levegő lélegezhető, mégis tizennyolc milliárd ember fizet érte nap mint nap. Felajánlották, kiveszik gerincemből az MI mikrocsipjét és én elfogadtam. Most egy ideig nem fogok naplót írni, mert ideiglenesen béna leszek.

3000. február kilencedike.

Annyi, de annyi minden történt a világban! Én már újra tudok mozogni, járni és hála az istennek írni is. Az MI csipem már a múlté, szabad vagyok. Valóban szabad. Gondolataim szabadon szárnyalnak, nem korlátozza őket semmi és senki sem! Mostanra a végtelent sem lehetetlen képzeletemnek befogni! Boldog vagyok, szabad és határtalanul boldog! Ráadásul szerelmes lettem. Eddig a szó jelentését sem ismertem. De ne rohanjunk előre. Szóval, mint kiderült nem csak hét város van a világon tizennyolc milliárd emberrel. Az ellenállás sokkal nagyobb, mint azt bárki is gondolhatta volna és háborúban áll a jelenlegi hatalommal. Azzal a hatalommal, akik kizárólag hazugságokkal és félelemben tartással képesek ennyi ember életét szabályozni. A pár tucatnyi emberből álló hatalmi elit, akik mára visszaszorultak a gigavárosaik falai közé. Mint kiderült az emberiség azon része, akiket kivetett magából, mert nem fogadta el a központilag kötelező hibriddé tételt, segítséget kapott a galaktikus szövetségtől. Mára már szabadon élnek a városfalakon kívül. A bentlakóknak, mint ahogyan nekem sem, fogalmuk sem volt róla, a városok falain kívül van élet, a levegő ingyenesen is hozzáférhető, van a földön iható víz, a hőmérséklet éjjel nem mínusz kétszáz fok és hogy négyszáz éve háború dúl e két népcsoport közt. Ahol bizony a lázadók nyerésre állnak és már rég beszivárogtak a városokba. De egyelőre csak a maguktól fellázadókat segítik. Hamarosan teljesen visszatér az erőm. Szándékomban áll minden tudásommal a lázadókat segíteni a hatalmi elit elleni küzdelemben. Akik, a mesterséges intelligencia segítségével kényelmes helyzetben tartott alvó embereket rabszolgasorban tartják azok tudta nélkül. Berágtam rájuk, nem kicsit! Mert most már tudom, nem csak a télapó nem létezik! És baromi pipa, nagyon zabos vagyok!

Vége...

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.