Erdős Sándor - A koldus dala
Erdős Sándor
A koldus dala
Hideg szél tépi arcomat
szárazak a szemeim.
Kíváncsian figyel Isten,
régen látta könnyeim.
Minden léptem követheti
bánat útján utazom,
van nekem egy útitársam
éhség kísér utamon.
Úgy van. Volt, hogy én is ettem.
Nem is oly rég, a minap.
Fejedelmi volt lakomám.
Száraz keksz, vagy két darab.
Lassan megyek, nem sietek.
Lehet, holnap futhatok.
Hogyha egy ház udvaráról
elcsenek kis abrakot.
Ám, az utam majd véget ér.
Ki ad áldást majd nekem?
Nem sirat meg engem akkor
sohasem volt gyermekem.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése