A.K. András. - A bérgyilkos

A.K. András.

A bérgyilkos

.

Felhelyezte az alig észrevehető fülhallgatót fejére, nagyon nem szereti, ha bármi is a hallójáratában van. Ez még csak a fülét se takarja el, hanem közvetlenül kívülről a koponyájára van illesztve, oda, ahol a dobhártyája kezdődik, a hallójárata végződik belül. Kikereste a Pachelbel - Canon In D Major. Best version Classikus muzsikát telefonján és elindítva azt megkezdte az akciót. Elindult egy igen rossz hírű környék még rosszabb hírű sikátorába, ahová a megrendelése szól.

.

Egy meglehetősen idős úr sétált az éjszakában egy sötét sikátorba. Keménykalapot viselt fején, egy ódon kinézetű, gyöngyházberakásos esernyővel támogatva bicegő járását. Meglehetősen drága öltönyét egy még annál is borsosabb kategóriába sorolható, igen elegáns Pardesszus, más néven felöltőnek is nevezett hosszú öltönykabáttal zárta. Lábán tükörfényesre suvickolt, szemmel láthatóan meglehetősen régi, ám de igen drága hasított marhabőr cipő. Zsebében aranyóra, feltűnően vastag lapított aranylánccal. Egy a legújabb kiadású Rolls-Royce Phantom-ból szállt ki alig pár pillanattal ezelőtt, egy inas nyitott neki ajtót, majd igen sietősen elhajtott, mint akit kergetnek. Egy piros lámpás ház felé tartott határozott céllal. Mikor a bejárathoz ért, a strici elé akart állni, mögötte két izomembere strázsált. Az öreget nem ismerte, de nem is volt muszáj, mert az egy köteg százdollárost tartva két ujja közt még csak rá se nézett, nem is lassított, teljes mértékben ignorálta őket. Azok nem kérdeztek semmit sem, csak vigyorogva félreálltak. Mikor az öreg belépet intett a Madamnak. Az rögtön kapcsolt, ez most nem a kamionsofőr kategória.

– Miben segíthetek őméltóságának?

– Van egy tizennégy éves lányuk, Éva. Kérem készítsék elő, reggelig igényt tartok a szolgálataira és a teljes szintet ürítsék ki. Megfizetem a diszkrécióijukat.

– Azt hiszem őfőméltósága tévedni méltóztatik.

A Madam még ez első és a második világháború közti években született, pontosan tudja, hogyan kell a pénzes arisztokratákkal beszélni. Azt is, hogy a diszkréció rendkívül fontos, mint ahogyan a megfelelő válasz is. Megfigyelői már akkor jelentették a prominens ügyfél érkezését, mikor a legújabb kiadású Rolls-Royce Phantom megállt a sikátor előtt és egy portásnak öltözött inas, aki valójában a sofőr, igen szapora léptekkel nyitott az öregnek ajtót

– Hát persze, hogy tévedek. Szóval van rá öt percük előkészíteni számomra! Majd újabb három, hogy kidobjanak mindenkit ebből a kócerájból.

Nyújtott át egy vaskos köteg százdollárost. A Madam elvette és csettintett. A lányai azonnal értették mit akar és már intézkedtek is.

– Igenis kérem, bár ő még nincs felkészítve a munkára, csak tegnap érkezett.

– Engem nem zavar, ha még tapasztalatlan. Sőt, annál jobb minél frissebb.

Természetesen hazudott a Madam és ezt az öreg is tudja. Ám de az az alku és a játék részét képezi kettejük közt.

– Kérem fáradjon velem ő főméltósága. Megkínálhatom addig is míg várakozik egy Wiskey különlegességgel.

– Meghívást elfogadom Madam. Ellenére lenne, ha rágyújtanék egy szivarra? Nem igazán szeretnék felhajtást, ugye megérti? Szeretnék inkognitóban maradni.

Mutatott az öreg a mennyezeten lévő füst és tűzjelzőre, egy újabb köteg százdollárost átnyújtva.

– Mi sem természetesebb. Azonnal intézkedem, kérek egy perc türelmet. Kikapcsoltatom a tűzvédelmi rendszert és a kérésének a továbbiakban semmi akadálya. Valódi hatvankét éves Wiskey, kizárólag különleges vendégeinknek. Természetesen bontatlan üveg, egyenesen a pincéből.

– Duplán kérem, Jéggel.

– Parancsoljon kérem.

– Köszönöm.

– Nos, óhajt még valamit?

– Oh Well, szeretném, ha elintézné, hogy miután mindenki távozott az intézményből, valamennyi a rendelkezésére álló embere vegye körbe az épületet és senkit se engedjenek be, bármit is hallanak. Ott őrködjenek egész éjjel és ígérem önnek nem leszek hálátlan.

– Értem, rendben. Ennek semmi akadálya kérem.

– Rendben, és természetesen a maga szolgálataira is igényt fogok tartani. Tudja, különleges ízlésem van.

– Na de kérem, én elmúltam már nyolcvanhét éves, már nem dolgozom.

– Nem is erre gondoltam, ön csupán nézni fogja, amit teszek. Tudja, ez amolyan fétisféleség számomra. Akkor megegyeztünk?

Nyújtott át egy most jóval vastagabb köteg ötszázdollárost. A kidobó emberek kicsit hangosabban ürítik ki az épületet és ez behallatszott hozzájuk is, ám de az öreget ez cseppet sem zavarta.

– Igen, ahogyan óhajtja kérem. Természetesen a diszkréció elsőbbséget élvez és a vendég kívánsága parancs számunkra.

Kicsit tovább tartott, míg kidobtak mindenkit, Beleértve az ott dolgozó lányokat is. Majd a Madam elkísérte az öregurat a második szinti egyik magánszobába, ami mindentől el van szeparálva. A lány teljesen magától vetkőzött mezítelenre, nem tűnt kezdőnek. Az öreg egy fotelban ülve végig nézte, mellette a Madam ült egy másikban. Mikor elkészült a lány, lefeküdt az ágyra és az öreg felé biccentve intett neki. Az felkelt, levette felöltőjét, ami még mindig rajta volt, a fotelja karfájára fektette, és egy mozdulattal fül tövén szúrta a Madamot. Áldozata észre sem vette, egy hang nélkül halt meg. Hol volt a kése? Ez csak az öreg tudhatta. Majd a lány felé fordulva a kabátjából egy elrongyolódott plüss macit vett elő és a lány mezítelen testére dobta. A lány szemei csillogni kezdtek a kitörni készülő könnyektől. Ajka remegett és dadogva beszélt. Mit mondott? Nem tudni, mert nem lehetett érteni. Akkor az öregember letépte fejéről a maszkot, megmutatva igazi arcát.

– Ez is az ügyfél feltétele volt, hogy lásd ki fogja elvágni a torkod. Látom a macit felismerted, igen. Akkor már tudod, ki a megbízóm. Igen. Az utolsó kisfiú, akit elraboltatok szervdonornak, az ő szülei a megrendelők. Nos, az a kisfiú öt éves volt és Péternek hívták. Az édesanya kérte, mondjam el neked mielőtt meghalsz. Nézd, én nem ítélkezem. Akkor is megölnélek, ha te magad lennél Szent Magdaléna, csak akkor gyorsabban. A megbízóm azt kérte, lassan, kínok közt halj meg és én mindig betartom a szerződés minden pontját.

A kését óvatosan a bokájánál fogva elkezdte felfelé húzni a bőrén egészen a lány vénuszdombjáig és az félelmében összepisilte magát. Majd lassan, két jól irányzott szúrással mindkét veséjét átszúrta elölről hátrafelé. A lány görcsösen megmerevedett és mozdulni sem tudott. Ajkáról néma sikoly szakad ki. Majd a bérgyilkos felállt és levette minden cuccát, csak egy éjfekete egybe ruha volt rajta. A lány nem tudott sem megszólalni, sem megmozdulni fájdalmában.

– Három és öt óra, míg meghalsz veseelégtelenség miatt. El nem vérzel, mert sokkot kaptál. Az időzítő szerkezet, ami a kabátomba van beépítve, két óra múlva indítja a foszfor gyújtóbombát, ami a szobát lángba borítja. Ha szerencséd van, azonnal meghalsz. Egy jó tanács. Lélegezd be a forró füstöt, akkor hamarabb vége. Viszlát a pokolban Medi…

A bérgyilkos egy macska ruganyosságával ugrott ki az ablakon egyenesen a tetőre, ugyanolyan csendben és észrevétlenül, mint egy osonó egerésző kiscica. Két óra múlva lángba borult a szoba egy pillanat alatt. Medi még élt és nem lélegezte be a forró füstöt. Majd a tűz mikor elharapódzott és Medi végtelen kínok közt haldoklott, ám de még nem halt meg, az öreg kabátjában elrejtett tizennyolc kiló C-4 es robbanóanyag elintézte a többit. Elvarrva a szálakat, elfújta a piros lámpás házat a körülötte állókkal együtt. Senki sem élte túl, csak azok az ott dolgozó lányok, akiket elzavartak aznap éjjel. A megbízatás teljesítve, tanú nem maradt.

Vége…

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.