Oláh Timi - Nem a kor a kérdés, hanem az őszinteség

-

Oláh Timi

Nem a kor a kérdés, hanem az őszinteség

Gyakran figyelem azokat a nőket, akik a negyvenes éveikhez közeledve mintha versenyt futnának az idővel. Rövidebb szoknyák, feszülő ruhák, túlzó smink, mű hatások mindenhol. Ilyenkor óhatatlanul felmerül bennem: vajon kinek akarunk bizonyítani? A világnak? Másoknak? Vagy saját magunknak?

Miért vált szégyenné az, hogy valaki már megélt évtizedeket tudhat maga mögött? Hogy felnőtt gyerekei vannak, tapasztalatai, emlékei, történetei? A túlzásba vitt külsőségek nem fiatalítanak – inkább elfedik azt, ami igazán értékes lenne: az őszinteséget.

A szépségápolás természetes. Jólesik vigyázni magunkra, törődni a testünkkel, a bőrünkkel, a megjelenésünkkel. De amikor a cél már nem az ápoltság, hanem az, hogy letagadjuk az éveinket, akkor valójában a saját múltunkat próbáljuk eltörölni. Pedig minden mosolyvonal, minden finom ránc egy-egy megélt pillanat lenyomata – örömöké, veszteségeké, döntéseké.

A külső könnyen megragadja a figyelmet, de csak rövid időre. Ami hosszabb távon hat, az a belső tartalom. Ha a szépség mögött nincs mélység, gondolat, lélek, akkor gyorsan kiüresedik.

Az érett nő nem menekül a kora elől. Nem titkolja, nem tagadja, hanem hordozza. Van a tekintetében játékosság, a mosolyában bölcsesség, a jelenlétében nyugalom. Ez az, amit nem lehet sminkkel pótolni.

Nem véletlen, hogy a világ egyre inkább az ilyen nőkre figyel. Azokra, akiknek az arcán ott van az életük története. Akik nem akarnak fiatalabbnak látszani – csak valódiak lenni.

Mert a kérdés nem az, hány évesek vagyunk.

Hanem az, merjük-e megmutatni, kik lettünk az évek során.

Estéli Márkus gondolatai ihlették


Kép: A szerző portréja




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk