Benyó Attila - Fény fakad

Benyó Attila

Fény fakad

Lassan múló tél,

visszatérnek a madarak,

de még jeges a szél,

vajon újra fészket raknak?

Arcomon eső gördül,

virág bújik az avar alól,

szememben könnycsepp ül,

még fázom, de a nap már dalol.

Eltelt egy újabb esztendő,

az élet kárpótol apránként,

vár rám még pár menyegző,

helyre billen minden lassanként.

Tavasz hoz új lendületet,

háromszor fizettem érte drágán,

ez indítja be a gépezetet,

most indulok új ígéret irányán.

Kivirágzik lassan minden,

napsütés járja át a lelkem,

a hideg tél már el is libbent,

az életemre újra ráleltem.

S mire a nyár, újra rám akad,

tavasz után a tenger vár,

és a sötétségből is fény fakad –

hol nyugodtan pihen a jegyespár.