Erdős Sándor - Egy hullámnyi gyanú 7.

Erdős Sándor

Egy hullámnyi gyanú

Hetedik fejezet

Álca 

 

 Még a kora reggeli órákban szerettek volna kihajózni Armorikából és amennyiben módjuk lesz rá nem is visszatérni a közeljövőben. Végül is megvan mindenük, ami kell. Van élelmük, van új ruhájuk és még egy kisebb vagyonnal felérő pénz is lapul a zsebeikben. Nem is beszélve arról, hogy mérhetetlen gazdagságot ígérő kincsük is van a csatorna iszapjában.

 Éppen oda igyekeztek, hogy a víz alá rejtett vödröt a hajóra húzzák és a kincseiket magukkal vigyék egy távolabbi helyre ettől a veszélyes vidéktől. Rozsomák éles eszével azonnal megtalálta a fát, aminek a víz alatt lévő ágához a vödörre kötött bálamadzag volt rögzítve.

– Na hála az égnek megvan minden épségben – sóhajtott fel Rozsomák miután a hajóra emelte és a rákötözött rongyot eltávolítva ellenőrizte az ékszerekkel teli vödör tartalmát.

– El is rejtem gyorsan, nehogy avatatlan szemek legeltessék rajta magukat – mondta a kapitány és a hajó gyomrába helyezte a vödröt a tartalmával együtt.

Miután biztonságba helyezték a vagyonukat a rejtett kijárat felé hajóztak. Rozsomák javaslatára a náluk lévő nagy mennyiségű készpénzt egy-egy nejlonzacskóba kötötték megakadályozva, hogy esetleg elázzanak egy baleset következtében. A kapunál most nem Rambó volt szolgálatban, de mivel már tudták kikről van szó a kapu hamarosan le is süllyedt kiengedve hőseinket a nyílt vízre.

– Távolodjunk el jó messzire ettől a helytől – intett Rozsomák a távolba mutatva.

Bő egy óra evezés után Popeye úgy vélte, hogy már elég messze eltávolodtak Armorikától és amennyiben nem téved követni sem követte őket senki, ezért kiadta Pistának a parancsot:

– Kikötésre készülj!

– Igenis kapitány úr – szalutált Pista és megragadta a kötelet, amivel a hajót szokták a parthoz rögzíteni.

– Amennyiben javasolhatom uraim inkább az átellenben lévő partot kellene kikötésre választani – mutatott Rozsomák egy fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt szigetre.

– Ugyan miért jobb az ennél? – kérdezte a kapitány – Nem beszélve arról, hogy az a sziget olyan, mint a dzsungel.

– Éppen azért uram, éppen azért. A tervem kivitelezése érdekében mondom.

– Maga és a tervei fognak engem egyszer a sírba vinni – morgott Popeye de azért intett Pistának, hogy evezzenek át a túlpartra.

Már a kikötés sem ment egyszerűen olyan sűrű növényzet borította a szigetet, de végül egy a víz fölé ferdén növő fűzfa alá hajózva elérték a meredek partot. Pista a kötél segítségével a fához rögzítette a hajójukat, majd a vízbe köpött és kifakadt:

– A fene ette volna meg az egészet! Itt még egy normális kikötőhely sincs. Minek jöttünk ide? – nézelődött morogva.

– Ideális hely ez kérem az álcázás elvégzéséhez – mondta Rozsomák elégedett arccal.

– Miféle álcázás? Miről beszél? – kérdezte Popeye és közben arra gondolt, hogy talán meg is üti Rozsomákot.

– A tervem, amiről beszéltem kedves uram az maga az álcázás. Ahhoz, hogy észrevétlenül követni tudjuk Tulkot és fényt derítsünk rejtett terveikre láthatatlanná kell válnunk. Mi is kérem a láthatatlanság?  A láthatatlanság fogalma alapvetően a látás érzékszervi korlátozására vagy a fény manipulálására utal, amellyel egy tárgy elrejtőzik a szemlélő elől. 

– Miről hadovál itt megint, megsütötte az agyhelyét a nap? – kérdezte Popeye. 

– Akkor kibontanám kérem a fogalmat, hogy önök is megértsék – folytatta Rozsomák –Amennyiben Tulok látásának érzékszervi korlátozását végeznénk el arra több eszköz is a rendelkezésünkre állhat. Példának okáért megvakíthatnánk és akkor nem látna bennünket. Ám nem javaslom ezt a megoldást. Drasztikus és nem is célravezető. Vakon ő sem találna oda ahová készül.

– Már megint szófosása van – vetette közbe a kapitány – Nem lehetne rövidebben fejtegetőzni?

– Rendben van uram akkor röviden – folytatta Rozsomák – Szóval kizártuk a vakítást tehát egyrészről marad a fény manipulálása, másrészről az érzékszervek becsapása. A fény manipulációját hagyjuk. Nincs hozzá eszközünk. Az érzékszervek becsapása nem is olyan misztikus dolog, mint első hallásra tűnik. Teszem fel például, ha maguk most ebben a zöld ruhában beleülnének egy óriási kacsa szintén zöld ürülékébe és még az arcukat is bekennék vele akkor az emberi szem számára szinte láthatatlanok lennének.

– Majd mindjárt bekenem én valamivel a maga pofáját – morrant a Kapitány Rozsomákra.

– No, de kérem nem kell mindjárt agresszívnak lenni, mondjuk a példám nem épp a legjobb volt ám helytálló –, Rozsomák tekintete a távolba révedt és közben mosolygott – tehát így meg is van a megoldás. Álcázni fogjuk a környezetben előforduló tereptárgyakkal a hajót és így az emberi szem számára szinte láthatatlanná válik. Száraz ágakkal és zöld növényi hajtásokkal borítjuk a hajót és tulajdonképpen ennyi is lenne.

– Most akkor ezért pofázott ennyit? A nagy ötlete, hogy fedjük be ágakkal a hajót? – kérdezte paprikavörös arccal Popeye.

– Tulajdonképpen igen – válaszolta a legnagyobb lelki nyugalommal Rozsomák – akkor talán neki is láthatnánk a dolognak.

 Néhány nyomdafestéket nem tűrő cirkalmas mondat után a kapitány végül is igazat adott Rozsomáknak mivel jobb ötlete nem volt. Pista előkaparta a baltát a hajó gyomrából miközben néhányszor azért meghúzta a pálinkás üveget a tartalmával erősítve elszántságát és munkához láttak. 

Pista és Popeye a faágakat vágta és hordta a hajóra miután nagy nehezen kikászálódtak a partra, Rozsomák pedig hasznosítva remek kézügyességét bálamadzaggal a hajótestre kötözte őket rendezetlen összevisszaságban.