Jerzsele Éva - Hollókirály krónikája…. Hollókirály s a vénasszony….
Jerzsele Éva
Hollókirály krónikája….
Hollókirály s a vénasszony….
Volt egyszer egy vénasszony özvegy,
kinek háza telt volt, szíve üres.
Arany csillogott minden zugában,
de éjjelente csak a csend ölelte.
Éhezett ,nem kenyérre,
hanem szóra, érintésre,
egy kézre, mely nem számol,
csak marad.
S akkor jött ő
fekete tollak suhogásával,
szemében édes hazugságokkal:
a Hollókirály.
Szavakat hozott, mézet a hangjában,
ígéretet, mely úgy simult rá,
mint régen feledett ölelés.
S a vénasszony hitt. Ó, hogyan hitt.
Nevetett újra, festette arcát,
tükör előtt ifjúságot hazudott.
Aranyát két marokkal szórta,
csak hogy maradjon még a varázs.
De a holló nem szeret
csak gyűjt, csak figyel, csak kivár.
Szíve helyén üres ég tátong,
hol visszhang sincs már.
S mikor az utolsó érme koppant,
szárnya árnyként szakadt le róla.
Eltűnt mint sosem volt,
csak egy sötét ígéret nyoma maradt.
A ház újra csend lett.
A tükör nem hazudott többé.
Ráncok közt megbúvó évek
némán számolták a veszteséget.
S ott állt újra
nem szegényebben, mint volt,
hanem üresebben.
Mert aki hazugságot szeret,
annak a magány visszatalál.
S a holló azóta is köröz
nem a pénz felett,
hanem az éhező szívek fölött.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése