Tandori Dezső Művész Társaság

VERDESŐ SZÁRNYAK Sötét éj leple alatt, elbújik az érzék, s más formát öltene, hogy ne a fájdalom érje. Feltépett sebek, vérző szivek, mennydörgés hamis képében, elviszi a jelent és sír a jövőben. Ne félj, csak lépj ki a sötétből, formálj újat.  Ne szépítsd a múltat, verdeső szárnyadat angyalira cseréld és bátran szárnnyalj tovább. Mosolyod hidd el előre lendít, s álmodj békét. Lelkedben Te légy a jó kép, szabadságodat őrizd, repülj ki a sötétből és ne hagyd elsuhanni a legszebbet az örök békét. Szeretni és Szeretve lenni Marik Mária 🌹® Fotó:Internet.

Még meleg van látod? Én csak így tudok hűsölni. Csatlakozz te is ha nagyon meleged van. Én nem félek tőled mert fáradt vagyok. Fáradt a melegtől mi minden erőm kiszívja. Fáradt még mozdulni sincs kedvem. De oly jó ez a jégtábla mi testem hűti. S bizony jól jönne egy kis eső. Le hűtene mindent . Aszfaltot,követ meg a földet. Még meleg van látod? Én csak így tudok hűsölni. 2021.Dobos Anikó

2021-07-31 Fiatal Nóra: Földi angyalok Szívem vágya, mit csodálsz, De nem tud halni a test; Ha a szerelem magyaráz, Nekem velőmben reszketsz; Én a szépet úgy látom, Mint húsbaforrt széplelket, Nekem bizonygathat Platón, Én érdek nélkül - nem szeretek. Van nekem egypár csúnya érdekem; Többek között a vágy; - Mely nélkül hiányos a szellemem, S a láz is megaláz. Én a hideg grádicsokra fagytam, Ezért izzik a pokol; S földi purgatóriumomban Csak morzsákat szemel a nyomor. Földi angyalok vagyunk, Csak még nem értünk teljesen földet. Elharangoznak, ha meghalunk, S lehet, nem is jövünk többet. Leszel megváltóm most?... Mindenki megvált valakit; Akihez útjain a sors Hasonképpen érkezik. Nem, ne légy örökké, Legyen csak egyetlen pillanat! Amint utam tiéd keresztezé; S elégedetlen ne lássalak! Szívem vágya mértékkel Nem fog élni soha már… A legmagasabb csúcsra szökkenjen; Majd nyelje el az ár… Kép: www.filantropikum.com

Erdős Sándor: Félelem Lelkem mélyén gunnyasztó félelem. Nézd, lásd mit tettél most énvelem. Reszketek, mit tarlón ázó madár. Nyugodt nem lesz szívem, soha már. Mint sötét, rémes zúgó fellegek. Úgy borítja félelem életem. Hát, kérlek drága, édes Istenem. Hozz végre már, megnyugvást nekem.

2021-07-29 Fiatal Nóra: Hasonlelkek Szigeteimen halódó arcok; Bennükragadtam, fölös harcok; Szerelem vagy? - vagy akarnok; A zavarból nem lát ki a lélek… Sok hiú magány! éntelen egók! Mindenben a sziget a pók; Sötétségben felhangosodó hangok; S már el se hiszed, hogy nem vagy egyedül… Már nem folynak az ékes szavak, Édes forrás, elhagytalak, Tündérkertben angyalalak; Mi egykor voltam, megsemmisült… Öld meg a képet, Mielőtt az öl meg téged!... Hús vagyok, mit szájban forgatnak, Lelkem húsa rárezdül; Szellemem bitorolt alakokkal A józanság vize alá merül; Lopták csengő kacajom az évek, És sírásomat sírásták; De mégsincs egyedül, hogy féljek, Porszem osztja milliók magányát. Utána tudom meg, a lélek halhatatlan. S nem jegyzik sehol szenvedését. Ha a bűn nyomán a daimón nem furdal, Strigulát sem húznak jóságáért. Utána tudom meg, hogy nincs az egyes, S egyesek társasága sincs már... Csak táncolok egy láthatatlan szálon, Hasonlelkek szemsugárán… Kép: www.wallpaperscraft.com

Utolsó Szerelem Lehet hogy egykor nekem nem leszel más Csak egy szép álom, egy elmúlt világ. Kiről csak néhány dal fog majd regélni, Meg egy pár hajszál, s egy hervadó virág.   Lehet hogy egykor mást fogok szeretni, De úgy fáj lásd e józan hit nekem: És azt a mást, bár nem tudom ki lesz az Most gyűlölöm, amiért majd szeretem.   Most gyűlölöm, hogy a helyedbe lép majd, És szelídíti bánatom miattad, Hogy őt ölelve el fogom feledni, Hogy szerelmem álmait te adtad.   Most gyűlölöm, hogy megzavarja búmat, Hogy megvigasztal borús perceimben. Óh! már terólad szőni tarka álmot, És érted sírni egyedüli kincsem.   De nem, nem léphet öröködbe senki, Szerethetek mást, óh ez meglehet, De sose tudnám másnak odaadni A lelkemet úgy, ahogy teneked.   Hogy derűs béke lesz úrrá szívemben, Ha más haját simítja bár kezem. Az meglehet...De titkos álmaimba Akkor is majd csak Te jöhetsz velem.

Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod... A barátod... vagy az ellenséged... A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel ... A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd... A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik... Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...