Tandori Dezső Művész Társaság

MEGHASONLOTT ÉRZELEM. Menedékből elárult világkép. Jogot kaptam bízni és szeretni. Egységünkből maradandót remélni. Vágyakkal, kínokkal, vegyes érzelmek hullámvasútján kapaszkodni. Belső békém forrásként, nyugalmat adott. A mulandóság elzárta előlem a csillagom útját, nem ragyog már nekem tovább. Eltakarta a hitemet, ahogy a szél a felhőt sokáig kergettem az álmomat és a reményt. Érzelmi otthonom ezt az utat nem tartotta meg nekem, kettészakadt, ahogy a jó és a rossz, mert nem egy a forrásuk és a valóságuk. Mégis csodálatos, mert bátorsággal nézem, a szemem előtt nyíló virágos mezőmet. Színeimből választhatok, az én világom lett mind, újat festek képzeletem ecsetjével, jobb és szebb élhetőbb világképet. Szeretni és Szeretve lenni Marik Mária 🌹® Foto:internet

Védtelen érzelmek Tudod-e, milyen nélküled élni ...úgy sírni, ne lássa senki? Tudod-e, milyen hittel remélni ...s az álmokat társul hívni? Tudod-e, milyen lázasak az éjek ...ölelkezve hiú reménnyel? Tudod-e, milyen nélküled az élet ...szívedben sok fájó sebbel? Tudod-e, milyen vágyak nélkül élni, ...mindig mást ölelsz, tudni? Tudod-e, milyen izzó lánggal égni ...s a szerelem tüzében elhamvadni? Tudod-e, milyen, mikor vérzik az énem ...s érezni a rablánc hogy csörren? Tudod-e, milyen élni égető szerelemmel ...egyre csorbuló hittel, reménnyel?...

  Az agglegény kalandja A délutáni nap tüzelt a tájra, de én a hűs platánok árnya közt vidáman esti randevúnkra várva élveztem, mint a lenge szél füröszt. Pipacsból csokrot gyűjtögettem néked, fogalmaztam szerelmi vallomást, reméltem, hogy ma végre már megérted, csupán engem választhatsz, senki mást. Ám lassan este lett, neked se híred, se hamvad nem került megint elő, hogyan maradhatok tovább a híved, ha mégsem én vagyok neked nyerő. Kalandom így esett veled, galambom, muszáj lesz mégis agglegény maradnom.

UTOLSÓ IDŐSZAK Írta: Poór Edit Megrendülőben a természet világa, Több a rossz, mint a jó a föld világában. Sok a bűn elmúlt évezredek alatt, Felgyülemlett gonoszság világra hat. Emberek fókusza lesüllyedt az anyagba, Süketek, vakok a szellemvilágra. Csak a mának élnek, S ezt kihasználják végleg. Földi világ zuhan a mélységbe, Katasztrófát okoz az emberiség, Közönyös nemtörődömsége. Természeti erők haragossá váltak, Híven tükrözik vissza, Az emberek gyűlöletét s indulatát. Mindazok a megtorló szándékok, Melyek lelkekben élnek, Tükrözik a földi létet. Összetartó erő a szeretet, De önzéssel, erőszakkal beszennyezett, Így a természeti erők megrendültek. A vonzás törvényében, Elkülönülés elkerülhetetlen. Átformálódik földünk felszíne, Ózonréteg hiánya miatt, Földünknek légköre. Olvadnak a sarkok, Emelkedik a víz felszíne, Szárazföld kerül óceán mélyére. Földrengés, cunami, katasztrófa, Folyamatos a földkéreg mozgása. Eltűnt földrész kerül majd napvilágra, Évről – évre emelkedik Atlantisz vi...

Apeva Élj szívben lelkekben örömhozó fehér angyalként 2021. aug.4.

  Egy rózsaszálon Csak ültem ott a kispadon és vártalak nagyon-nagyon, de nem jöttél el estig, lassan csukódó ablakok nyikorduló zsanérokon redőnyük már eresztik. Csak ültem és szerelmesen sóhaj szakadt a lelkemen, neveddel játszadoztam, az utcalámpát pár bogár, ezerszer is kerülte már a sárga fénysugárban. Csak ültem és az est leszállt, arcomba fújta illatát a béke csendje lágyan, felálltam és a kispadon felejtett rózsaszáladon remegve hűlt a vágyam.

Varjú Zoltán  " ECCE HOMO " Úgy tartják, nemessé a király is tehet, De jellemet nem kapsz a papír mellé. Hiába merengsz a kutyabőr felett, Erkölcs nélkül, hamisan szólna: " Mea culpa, mea maxima culpa..." Reverendában sem válik bárki pappá, Ha híjján van benne a becsület magja. Hiába döngetné büszkén a mellét, Erkölcs nélkül, hamisan szólna: " Mea culpa, mea maxima culpa..." Úgy tartják, emberré a Jóisten tehet, Képmását formálva, lelket önt beléd. Hiába leplezné benned az ego, Előbb-utóbb a felszínre törne:  " Ecce homo... Ecce homo."