Tandori Dezső Művész Társaság

Új kezdet. . . A vándor fejére húzta fekete kapucniját, majd zsebre dugta kezeit. A tizenkilencnek se látszó fiú a távolba mereng és gondolkozik. Már nem esett, a hetek óta aláhulló őszi falevelek mégsem zizegtek lába alatt. Teljesen átáztatta őket a majd három napig tartó zivatarszerű csapadék. A park, ahol állt jóval magasabban van, mint a város amin kívül esik. Még kívül. Hamarosan elnyeli a fejlődés és a bolygó meghal. Legalábbis abban a formájában, ahogy az emberiség azt eddig ismerte. Akkor majd elhagyják azt. Tudja jól igy lesz, hiszen mindig igy van. Majd eltelik újabb ötven millió év, és újra kezdődik a civilizációs fejlődés. Tizenkétezeregyszáz éve járja ezt a világot. Volt már Jézus, Buddha és megannyi történelem formáló személy a fejlődő civilizáció folyamán, bejárta szinte az egész világot. Most, útjának végére ért. El kell engednie kezét nevelt gyermekének, ennek a fejlődő társadalomnak. Még tele vannak hibákkal és vadhajtásokkal. Mégis el fogja engedni őket, járhassák a ...

Aurora Amelia Joplin  Az életre kelt üzenet A nyár hirtelen érkezett a hegyek közé, a Nap ragyogott az égen, és meleg sugaraival aranyszínű fénybe vonva festette a tájat. A zöldellő rétek tele voltak virágokkal, a fák friss levelei pedig suttogva meséltek a szellőnek. A Kék-hegyek között egy kis tisztás terült el, ahol az ég kékjével és a föld zöldjével csodás kontrasztban találkozott. Luca a tisztás szélén ült, szívében hatalmas várakozással. Gyermekkori hely volt ez, számára szent hely. Az elmúlt hetekben gyakran járt ide, hogy elgondolkodjon az életén, de most valami más miatt ült itt. A kezében egy kis papírfecni lapult, amit reggel írt, és amit azóta is csak nézegetett, de még nem küldött el. „Szia, Mia. Remélem, jól vagy. Szeretném, ha találkoznánk. Van valami fontos, amit meg kell osztanom veled.” Ahogy a Nap szépen szórta sugarait, hirtelen megjelent egy alak a tisztás szélén. Mia állt ott, zöld ruhában, a napsugarak játékosan csillogtak a hajában. Luca szíve egy pillanatra...

SZEPLŐCSKE KIRÁLYKISASSZONY  Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Nagymedve hegyen túl, volt egy hatalmas királyság. Annak a közepén, egy szépséges, csipkéstornyú palotában, élt a fiatal királyi pár. Felhőtlen boldogságukat, csak az a szomorú tény árnyékolta be, hogy a gyermekáldás mind ez idáig elkerülte őket.  Ám az egybekelésük ötödik évfordulójához közeledvén, mégis csak megtörtént a csoda. Ugyanis a királyné, szinte egyik napról a másikra, szemlátomást gömbölyödni kezdett. Aztán egy szép napon, már a harsonák jelezték, hogy a várva-várt királyi sarj megérkezett.  A hír hallatára az alattvalók, tömegesen indultak a királyi udvarba. Mindannyian a kis jövevényt, akarták látni. Hangos éljenzéssel fogadták a királynét, amikor az megjelent a palota erkélyén, karján az aranyszőke hajú kislányával. A nagy örömmámorban észre sem vették, azt a gonosz varázslót, aki közöttük előrefurakodva, valamiféle varázsigét mormolt magában. A királyné egy ideig meghatódva nézett le reájuk...

  Benedek Elek születésnapjára emlékezvén meséket mondanak szerte az országban. Ma van a magyar népmese napja. 2005-ben a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésnapját – szeptember 30-át – fogadták el a magyar népmese napjának. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a hazai népmesekincs értékeire, valamint  a mesékben fellelhető egyetemes örök értékeket, bölcsességet átadja a legfiatalabb nemzedékek tagjainak. Mesekönyvet olvasó lányok, 1938 (Fotó: Fortepan) Benedek Eleket nemcsak a hazai meseirodalom egyik megteremtőjeként kell számon tartanunk, hanem egy olyan nagy tekintélyű közéleti és a kulturális szereplőként is, aki egész életében a nemzet ifjúságának felemelkedésén dolgozott. Országgyűlési képviselőként (1887–1892) gyakorta szólalt fel a népköltészet, az ifjúsági irodalom és a közoktatás fontossága kapcsán.  Helyesen ismerte fel, hogy az oktatás, a saját kultúra megismerése nélkül nem lehetnek sikeresek a következő generációk. Pósa Lajos...

Búcsúzó! A forró vágy , oly  perzselő Nyári nap szenvedélyén, Mint Vérző szíve  pipacsok mezején,  fellobanó  tüzes lángjai ! Testét  lágy , oly selymes   Rózsák Szirmai  takarják ,  Perzselő örítő vad vágyait Börtöne  ,tüskés árnyékában !  Billincsét , oly vadul ,  Letépve  búcsúzik  Sötét árnyékából,útjára indul  Oly szabadon Végtelen kéklő  egén ! Elveti , lehulló , elmúló   Oly fájjó , szomorkás , elsárgult levelét!  S Széllel ringatja , Búcsú múltjának fájdalmas énekét!  Mint Fellszálló csillagai között Fényország kis gyémántjai , Szívének , oly fájjó búcsúzó tükrének ,... Szilánkos darabkái !

Erdős Sándor A privatér Drake odébb rúgott cipője orrával egy kavicsot, ami nagy ívet leírva a járda melletti árokba esett. Reggel óta törte a fejét, milyen új és jól jövedelmező üzletbe vághatna bele. Ötletekből sohasem volt nála hiány, de már többször is meggyűlt a baja a hatóságokkal jogértelmezési ellentmondások miatt. Értve ez alatt, hogy Drake a jogot elég különös módon értelmezte, ha valami üzletben pénzt szagolt, akkor a törvényeket figyelmen kívül hagyva jogosnak érezte a tevékenységeit. Sajnos ez nem kockáztathatta meg újra, hacsak nem akart bennalvós táborban tölteni néhány évet. Nem akart. Legjobb ötletei rendszerint séta közben jutottak az eszébe. Figyelte az embereket, a szokásaikat legfőképp a pénzköltési szokásokat. Ebből merített ihletet. Épp a TACSKO üzletlánc hipermarketje előtt haladt el, mikoris fény gyúlt az agyában és egy remek üzleti lehetőség ötlete fogant meg benne. Egy teljes mértékben legális, de nagy haszonnal kecsegtető, kis beruházást igénylő és az üzleti...

Oláh Timi- Erdős Sándor Ősz O:T Őszi szél suhan át a fák ágai között, Valami ma délben, ide költözött, A nyár leköszönt és ledobta ruháját, Az ősz megérkezett és új színekkel várt ránk. E.S Hozott sárgát, rőt aranyat, Hozott hűvös szeleket. Egész télig itt is marad, Nem ereszti kezemet. O.T Vannak napok, amikor még langyos széllel simogat, Olyankor a színeivel, ki a térre hívogat. Vannak viszont esős napok, hűvös, ködös éjjelek, Jó olyankor bekuckózni forró csokis tej mellett. E.S Csak kacsingat néha a nap Kék felhőfátyla mögül. Ősz lehelete megsimogat, A tájon ködlepel csücsül.

Időtlen szeretet Károly és Emma már több mint negyven éve élnek együtt, fiatalon szerettek egymásba. Átéltek nehéz időket és szép pillanatokat is, közösen építették fel szeretett otthonukat. Egyik gyermekük elvesztése majdnem összetörte őket, Emma teljesen összeomlott, de Károly végig mellette állt, erőt adva neki. A szeretet erejével túlélték a legnagyobb fájdalmat is. Hálából Károly meglepetésként egy hetet szervezett Párizsba, hogy örömet szerezzen feleségének. Emma úgy nézett rá, mint negyven évvel ezelőtt: szemében ugyanaz a mély, tiszta szerelem csillogott.

Amy Campbell: Az autós leszámolás                                              Lisa Lopes a fekete terepjáró vezetőülésében ülve lazán kormányozta a fémverdát a ragyogó napsütésben. Lisa drogtól keskeny csíkokká szűkült türkizkék szemekkel bámult ki a szélvédő mögül, miközben a napfény beragyogott a szemébe. Lisa párat hunyorgott ahogy néhány napfényfolt a szemébe világított a szélvédő üvegén át. Majd a kormányt jobbra tekerve, ajkát lebiggyesztve bámult ki a jármű oldalablakán. Sebesen suhantak el száguldó autója mellett az úttest forró aszfaltját határoló pálmafák. Az éjsötét terepjáró robogó kerekei alatt a pálmafák széles leveleinek árnyékai mozogni kezdtek, ahogy lágy szellő rázta meg a pálmákat. Az aszfalton mozduló sötét levélárnyakban pördülő gumikkal haladó terepjáró továb...

Két szív egy úton Késő estére járt, Tibor éppen befejezte a holnapi konferenciára való felkészülést. Utoljára még átolvasta a prezentációt, hogy minden pontos legyen, és megbizonyosodjon róla, nem hagyott ki semmi fontos részletet. Az előléptetése múlott ezen. Évek óta keményen dolgozott érte, ez volt a nagy vágya: magas pozíció, jobb fizetés, és végre egy nyugodtabb élet. Eddig szinte csak a munkájának élt, reggeltől estig dolgozott, és nem volt ideje semmire – sem barátnőre, sem szórakozásra. Tudta, hogy ha most sikerül, végre elkezdhet élni. Harmincöt évesen azonban még mindig egy üres lakás várta haza. Ez nem az a boldogság volt, amire vágyott. Megkönnyebbülten nézett rá a kész tervre. „Ez a jövőm kulcsa” – gondolta, majd mélyet sóhajtott. Kimerült volt, a fáradtság lassan kezdett úrrá lenni rajta. Ideje volt hazamennie. Már épp a kabátjáért nyúlt, amikor megcsörrent a telefon. Zoltán, gyermekkori barátja hívta. Együtt nőttek fel, szívbéli barátok voltak. Tibor tíz éve Londonban él...

Anyám szíve "A szíve meleg napfényt muzsikál" szemeiben óvón, féltés vibrál, "szívéből egyre zeng a napsugár", szájszegében kedves mosoly bujkál. Sürög-forog napestig, nem pihen, megalkuvást nem tűr meg semmiben, elemében akkor van, ha tesz-vesz, erős kézzel irányít, nincs kecmec. Pedáns rend van kertben, házban, utcán, sosem ér rá pihenni anyuskám, ha mozoghat úgy érzi jól magát, nem hallani olyankor panaszát. - by: Natali Sanders Idézet: Ölbey Irén: Az én anyám /Mosonmagyaróvár, Jogvédett!/ 2024.09.25.

Hatvanöt millió ével ezelőtt. . Krónika, részlet a föld bolygó életéből. . . Kíra nehezen mozgott. Mindene sajgott és úgy érezte, mintha egész teste egy vízzel telt, túlfújt és rendkívül elnyűtt lufi lenne. Pedig fizikai, biológiai teste meg se közelitette életkorát. Majd kétmilliárd éves tudata, egy alig húsz éves testbe szorulva vergődött. A szó szoros értelmében kínlódott. Mindent tudott előre. Jól felkészült, hisz felkészítették. De ez mégis más, ez maga a valóság. Most átéli azt, amiről szülőanyja, édesanyja oly lelkesen mesélt neki. Valamikor réges-régen, annyira régen, hogy szinte már nem is emlékezet rá oly távolinak tűnik neki ez az emlék. Zénó a párja, most nem volt vele. Ki kellet mennie a vezérlőterembe. Hátrahagyva őt Anya-egyesben, a számára előkészített szülőszobában. Valami készül, valami történni fog. Ő is érzi. Olyanokat is érez, amiket fénytestében sohasem érzet, létezésükről sohasem tudott! Már önmagában a tény, kilencedik hónapja lelke be van zárva egy DNS-ektől és...