Tandori Dezső Művész Társaság

A remény hangjai Beszélgetés Fejes Csengével egy fiatal, tehetséges íróval. Készítette: Erdős Sándor, irodalmi újságíró Újságíró: Azt vallod magadról, hogy egy tizenhat éves fiatal lány vagy, a  lelked mégis egyre vénülni látszik. Mikképpen értelmezhetjük ezt a mondatot?  Csenge: Mikor elkezdek valakivel beszélgetni és kiderül a korom, az első reakció mindig az, hogy "Ó, jóval idősebbnek hittelek!". Úgy gondolom, hogy ez alapvetően abból fakad, hogy az én problémáim, a korom ellenére, már régen nem az iskolai szinten mozognak: hogy vajon mit gondolnak rólam a többiek, vagy hogy hány nap múlva lesz matek dolga, hanem az egészségi problémám körül, ami egy zord felnőtt világba repített, amiben már gyerekként meg kellett tanulnom helyt állni, és ez nyilván a kommunikációmra, a törekvéseimre, a meglátásaimra és a lelki állapotomra is kihatással van. Újságíró: Nagyon fiatal vagy. Hogy fedezted fel magadban a késztetést, hogy írj?  Csenge: Csak jött magától. Annyira szerettem a ...

Rose Logan ( MR) A vonaton Zötyög a vonat Zötyög velem, Álmos a kedvem Leesik a fejem. A wc elé Ott van helyem, Száműztek Ideiglenes wc-s néni A nevem. A modern világ Nem előre halad Magyarország A lejtőn maradt. Hiába  Csak egy fogyatékkal élő  Vagyok Látom és Sajnos érzem is Ez egy átok. Emberi méltóságom Romokban hever A szaglásom "Pisi" tengerben legel. Hiába a haladó, Rohanó világ Semmit- senkit Nem nézve Porba tiporják. Hát köszönöm  Az utat, Alássan Szólás szabadságomat, Rímbe kiabáltam.

Mikszáth Kálmán különös házassága "A házasság olyan, mint a koszt: aki vendéglős koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki meg házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála." (Mikszáth Kálmán: Különös házasság c. regény) A valóságban Mikszáth Kálmán másfajta értékrendet képviselt: 1873-ban, huszonhat évesen vette feleségül (először) Mauks Ilonát. Közös életük finoman fogalmazva sem indult jól: egy éven belül meghaltak Mikszáth szülei kolerajárványban, első gyermekük pedig egynapos korában. Nagy nyomorban éltek, felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez, a csalódott fiatalember pedig visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára. Úgy érezte tisztességesnek, ha elválik feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó hozzá. Mivel Ilona ellenkezett, az akkor még sikertelen író azt hazudta neki, hogy mást szeret. Végül 1878-ban hivatalosan is különváltak útjaik.   A következő években a szépreményű tollforgató sorsa szerencsés fordulatot vett, a ...

A.K. András. A jóslat . Baba Vanga már napkelte előtt ébren volt. Álmot látott a vak jós. Éber álmot, transzszerű állapotában. Ez nem újdonság, hiszen álmaiban bejárja a földkerekséget. Lát dolgokat, amik nincsenek, eseményeket, amik még nem történtek meg. Most gondolkodóba esett. Vajon szabad a világot erre figyelmeztetnie? Olyan eseménysorozat kerül lezárásra, amit maga is csak nehezen tudd elmagyarázni. Ezerkilencszáznyolcvan, augusztus huszonnyolc. Igen, mindenképpen meg kell tennie. De vajon érteni fogják? A föld, mindig küld figyelmeztetést, mielőtt megtörténő események realitást kapnak. Ezúttal nem fog, csak megtörténik. Egyetlen nap, egyetlen éjszaka lefolyása alatt. negyvenöt év! Pontosan negyvenöt év. A visszaszámlálás már megindult. Az ágya szélén ült és gondolkodott, majd azért a kis vonalas füzetért nyúlt, amibe jegyzetelni szokott. Szokásához híven meg nyálazta a ceruzája végét, mielőtt a gömbölyűre kopott grafithegy fájdalmas karcot nem ejtett a papíron, mely kissé visel...

A.K. András A Megváltó . Viharral köszöntött be e késő őszi este. A sötétet stroboszkóp szerűen világította meg az eget keresztbe-kasul azt összevissza karistoló villámlás. Bu-búmm! Újabb és újabb robbanásszerű dörgés! A szél olyan erővel tépi környezetét, hogy a fák recsegve ropogva nyögik fájdalmas éneküket. Bu-búmm! Az úttesten folyammá erősödött a vizek áradata, amit már sem csatornarendszer, sem a föld beinni, elvezetni képtelen! Bu-búmm! A közvilágítás el se indult, valószínűleg villám csaphatott az elektromos rendszerbe, vagy esetleg egy kidőlt fa megtette azt, amit ez az ítéletidő megkövetelt magának. Bu-búmm! Marisza az orra hegyéig se látott volna, ha a másodpercenként az égen keresztbe, hosszában átsuhanó éjszakai vihar arrogáns és erőszakkal teli villámai nem mutatnák neki az utat. Bu-búmm! A víz nem egyszerűen szakadt az égből, hanem táncot járva minden oldalról támadott, ahogyan a szélvihar tombolva játszott vele, felkapva mindent, ami az útjába kerülve képtelen volt elem...

Erdős Sándor A nap búcsúja  Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma. A tó, kis tükre az erdőnek, mélyén álmodozó iszap. Már festi színét lehajló égnek a vörös pírral búcsúzó nap. Az égen, mint vér, olvad fénye, nyúlt sugárban elhalad. Nem sír, csak néz még vissza néha, alvó földtől elszakad. A békalencse zöldje rezzen, csönd koppan, ág hajlik tova. A Nap még int, nem szól, csak egyszer , elvész a fák közt valahova. S a tó, ki hűs szívével várja, öleli, mit adott neki. Kék, csillogó lelke tárva, lassan sírva elengedi.

Kimmel Gábor Rajzos szőrű kiskutyám Rajzos szőrű kiskutyám, Mondd csak Kincsem hova jársz Minden nap állandóan, Hova szöksz folyamatosan? Miket űzöl odakinn? Felesleges mondani: Javulj meg kicsi kutyám, Hiába szól a gazdád! Pórul jártál kiskutyám, Mancsodat mi szúrta át? Belement egy nagy tüske, Ez lett látod a veszted! Nincs semmi csodálkozás, Ezért kell szófogadás! Tanulj most a hibádból, Okuljál a bajodból! Kép: AI

(A.K. András.) Út . Ferenc még reggel nagyon összeveszett a gyerekeivel egy kis semmiségen. Úgy bánnak vele, mintha ők lennének a szülei! Nem! Maga is el tudja magát látni! Egész nap nem is szólt hozzájuk, pedig vágyta a szavukat. Ez így maradt estig. Már nincs itt több dolga. Felkel, hátrahagyva botját kiegyenesedik és anélkül, hogy hátra nézne elindul a kicsi, ám de annál barátságosabb kis szobából. Nem néz vissza, mert jól tudja nem szabad. Gyermekei könnyes szemmel nézik őt. Nem szól hozzájuk, már nem dolga az. Saját életükért immáron ők felelnek. Döntéseket kell hozniuk és a felelősséget már nem tolhatják tovább. Igen, már nem az ő dolga megdorgálni őket, ha valamit másképp tesznek, mint az elvárható. Fia és lányai mereven tekintenek maguk elé. Nem tudják, mi lesz holnap, mert ő nem segíti őket tovább. Itt hagy nekik mindent, semmit sem visz magával. Lerázva magáról láncait, szabaddá téve lelkét elindult kifelé a kis szobából. Nem szól semmit sem. Unokái mellett is elsétál, nem né...