Tandori Dezső Művész Társaság

Bíró Barnabás Két virág  Künn a réten nyiladozik  két gyönyörű virág, az egyik a tavaszt hozza el, a másik a tél páratlan hangulatát. Mindkét virág,egy tőből ered, s mindenik sugallata az élet  egyediségét tartja az egymáshoz  fűződő erő, melyből magasztos  szerelmük tör elő,s egymásért élnek, s egymásnak nyìlnak, magukban, élnek páratlanul,de egymásban  érzik az egészet, szakadatlanul. Két virág vagyunk mi magunk. Szirmaink az együttlét,a szerelem, s legvégül a nyugalom. Szárunk az összetartozás, melyben  beigazolódik örök létünk  minden apró pillanata, hiszen  eme két világ minden napon  mi magunk vagyunk.  S minden apró mozdulatunk  virágunknak új porzója,s újabb szirma,mely szépségével  másikumknak új életet adunk. Minden aprócska napunk, miben egymás mellett vagyunk, öröklétet teremt, melyben el  mi magunk, soha el nem halunk. Ha viszont eljön néhány fájón  fontos napunk, mikor társunk  nélkül vagyunk, ...

Erdős Sándor  Tengerre magyar Újra a vízen Popeye szeme akkorára kerekedett, mint egy jóféle levesestányér. Sok mindent feltételezett eddig Pistáról, de azt nem, hogy önálló ötletei legyenek. – Akkor avass be te birka engem is – szólt foghegyről Popeye. – Látja azt a lényt ott kapitány – mutatott az első tiszt a nyúlgát felé. – A tehénre gondolsz te marha? – Arra kapitány úr. Adjon nekem egy másfél órát. Hozok valamit – mondta Pista és válaszra sem várva elindult a falu felé. Itt kell hozzátennem, hogy ugyanis nem nagyon távolodtak el az indulási helyüktől. Ha jól megerőlteti a szemét a kapitány még a templom tornyát is láthatta volna. Míg Pista eltávozott, addig Popeye hanyatt dőlt a fűben és elszundított. Álmában a világtengereken hajózott, és nagyszerű tetteket hajtott végre. Vihar tépázta a hajóját álmában és erre fel is ébredt, ugyanis Pista rázta a vállát. Ameddig a kapitány szundikált Pista nem vesztegette az időt. Kettős haszonnal kecsegtette a...

Erdős Sándor Tengerre magyar 2. Az első akadály Popeye és Pista lassan komótosan evezett a világhír felé a holtág csendes vizén. Békakoncert hallatszott a partot szegélyező nádas felől. A nap már lenyugodott, ezért korlátozott helyismeretük miatt kissé bizonytalanok voltak merre is tartanak. Annak ellenére, hogy itt nőttek fel korlátozott volt a tudásuk a víz természetét illetően, bár ezt egyikük sem ismerte volna be. Erős óra evezés után tákolmányuk, amit nagyképűen hajónak neveztek egyszer csak partot ért, annak ellenére, hogy mindig előre és a parttal párhuzamosan eveztek. – Ez meg mi a bánat – horkant fel Pista, miközben hunyorogva próbálta meg kitalálni mi is történhetett. – Semmi gáz Pesta. Ez csak egy természetes akadály, amit könnyedén le fogunk győzni – válaszolta a kapitány kevés meggyőződéssel a hangjában. Körbehordozták a tekintetüket, és csodálkoztak rajta, hogy csak egy irányban véltek felfedezni vízterületet. Az pedig csak a hátuk mögött volt. Jobbra, bal...

Erdős Sándor Tengerre magyar Az indulás  Fényesen csillogott a víztükör a lenyugvó nap fényében, a hullámok tánca vidám volt, mint minden este. Popeye hunyorgó szemekkel nézet és álmodozott. Álmodozott egy nagy hajóútról, amivel sikert és hírnevet szerez magának. Popeye nem a híres rajzfilmfigura volt, hanem egy magyar vidéki vízibicikli kölcsönző őre, aki egy hajóskapitányi sapkát, csíkos pólót, valamint a cúgos cipőjére rálógó molyette kék nadrágot viselt. Ezeket a becses ruhadarabokat még tavaly szerezte be egy turkálóban és most büszkén feszített benne. A környéken azt híresztelte, hogy valamikor egy tengerjáró hajó egyik legmeghatározóbb posztján szogált. Ez részben igaz is volt, hiszen fiatal korában egy dunai hajón volt hajósinas. Popeye, polgári nevén Gáz Edömér méla révedezését egy borízű hang zavarta meg: – ’Stét kapitány – köszönt Popeye-re egy viseletes hálóinget viselő szakálla szerzet. Deres Pista – hisz ő volt a jövevény – fülig érő vigyorral nézett a kapitányra. Pis...

A.J.Vale Várakozás – Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam. Széles mosolyra húzódott a szája és két kis gödröcske jelent meg a szája szegletében, akár édesapánknak. – Úgy szeretném egyszer meglátni. Csak egyszer! – ragyogott fel meleg, barna szeme. – Tudod, hogy nem lehet. Mindig éjjel jön, amikor alszunk. És nem leselkedhetünk utána! Tilos meglátnunk az angyalokat! – ráncoltam össze feddőn a homlokomat. – Tudom. – motyogta maga elé Terka, miközben ujjával köröket rajzolt a jégvirágos ablakon. Aztán rálehelt és kezével elmázgálta a karikákat. Az orrát az üveghez tapasztotta és csak fújtatott, mint egy feldühödött bika, amíg kéttenyérnyi helyen leolvadt a jégvirágmező. Szemével az esti homályba burkolózó udvart kémlelte.  Átöleltem, és mellé bújva én is kibámultam az ablakon. A vastag hótakaró szikrázott a má...

Hanna J. Nagy Fényből szőtt áldás Tüzes ég szíve lehajol a láng csendjében, fényből sző áldást az emlékezés terében. Ami szeretet volt, nem válik semmivé soha, csak hazatalál a csillagporos otthonába. Gyertyafény lobban az álmodó szobában, melegét hordja szívünk dobbanásában. Örök emlék és szeretet kéz a kézben jár, törékeny könnycseppre fényes csillag száll. Csillagfény simítja a szent falak csendjét, édes illat sző körénk varázslatos szőnyegét. Szívünkben éledő új remény lángja lobban, s a lélek édes sóhajában égi áldás dobban. ꧁🤍Hanna🤍꧂            ♡Toronto, 2025.12.25♡

December 25. - Karácsony Napja A karácsonyt a keresztények világszerte december 25-én és 26-án ünnepelik, hogy megemlékezzenek Jézus Krisztus születéséről. Ilyenkor a családok és a barátok összegyűlnek, ajándékokat cserélnek, és különleges hagyományokon és ünnepségeken vesznek részt. A karácsonyi hagyományok és ünnepségek országonként nagyon eltérőek, de sok közös elemük van. A világ számos részén a szenteste (december 24.) a családok és a barátok összejövetelének és az ajándékcserének az ideje, gyakran a karácsonyfa körül. A karácsony napját (december 25.) gyakran az istentiszteleteken való részvétel, a karácsonyi énekek éneklése, valamint az ételek és finomságok megosztása jellemzi. Számos országban december 25. és 26-a munkaszüneti nap. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt, még a szemetet sem vitték ki. Már előző nap odakészítették az állatoknak a takarmányt. Tilos volt e napon a kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert ezzel kivitték v...

Erdős Sándor A koldus dala Hideg szél tépi arcomat szárazak a szemeim.  Kíváncsian figyel Isten, régen látta könnyeim. Minden léptem követheti bánat útján utazom, van nekem egy útitársam éhség kísér utamon. Úgy van. Volt, hogy én is ettem. Nem is oly rég, a minap. Fejedelmi volt lakomám. Száraz keksz, vagy két darab. Lassan megyek, nem sietek. Lehet, holnap futhatok. Hogyha egy ház udvaráról elcsenek kis abrakot. Ám, az utam majd véget ér. Ki ad áldást majd nekem? Nem sirat meg engem akkor sohasem volt gyermekem.

Erdős Sándor Váratlan vendég Boldogtalan öregember ül egy csendes viskóban. Asztalán csak két szál gyertya, idegen az ajtóban. Megremeg a gyertyák fénye érezték a huzatot, ajtót nyitott a szeretet halkan köszönt szép napot. Nem ismerte őt az öreg idegen volt őneki, ám mivel most egyedül volt a házába engedi. Azóta már együtt élnek vidámabb lett otthona. Kedves, vidám új barátját nem engedi el soha.

Jókai Mór: A koldusgyermek Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forrólázt kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős. Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: „mármost ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?” A szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél, ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz? mit keressz itt? takarodjál innen!” El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövőmenő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ...

Benedek Elek : Koldus Koldust, ha látsz, - és látsz bizonnyal - Ajtód s szíved ne légyen zárva: Fejed ne fordítsd el iszonnyal, Mert rongyos, piszkos a ruhája. Ki volt, mi volt? - ne tudakoljad, Fájdalmait ezzel is tetézve, S amit ad jobb kezed, úgy adjad, Hogy bal kezed ne vegye észre. Gondold, hogy e szegénynek is volt A földi jóban része dúsan: Hogy volt idő, mikor az égbolt, Ő reája sem borult búsan. Gondold: a sors, mely változékony, Király is lett már koldus, árva... Más búja iránt légy fogékony, Ajtód, s szíved ne légyen zárva!

Papp Péter Karácsonyi történet Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot. Kopogást hallott, Csoda, a 12 éves kislány, toporgott az ajtóban. – Mit szeretnél, Csoda? – kérdezte Gini. A kislány válaszul megigazította a szőke, rövid haját. – Valami baj van? – A fűnyíró nevű birka az iskola udvarán furcsán viselkedik, lehet, hogy éhes. – Biztos, hogy nem éhes. Sanyi bácsi mindig ad neki enni. – Gini néni, van még más is. – Hallgatlak, Csodám, mi nyomja a lelked? – Fehér galambokat láttam az iskola mellett a fán. – Szerinted ez jelent valamit? – Igen, csak nem tudom, hogy mit. Gini mosolygott, majd kinyitotta az osztálynaplót. – Csoda, szerintem neked nincs kivel beszélgetned. Ha gondolod, a karácsonyi ünnepségen beöltözhetsz rénszarvasnak. Ugyanis Sanyi bácsi ingyen írt egy ünnepi színdarabot az iskolának. – Köszönöm. – mondta Csoda, majd elfutott. Gini hosszasan nézte a nyitott ajtót. A parkban hullott a hó. Egy idős nő sült gesztenyét ár...