Tandori Dezső Művész Társaság

(A.K. András.) A hatalom baklövése . Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme meglehetősen zabosan tépte fel az elsötétített üvegekkel rendelkező csótányirtó kisbusz ez eddig lezárt ajtaját. A bent ücsörgő állami alkalmazott nemes egyszerűséggel fegyvert fogott rá. – Tisztelt uram! Mégis mit képzel maga magáról?! A legkevésbé sem érdekel, hogy fegyvert fog rám! Felszólítom önt, azonnali hatállyal vegye le a mocskos kezét a tegnapi brokkolis pizzámról! Hacsak nem akar nagy pofonnak kisgazdája lenni az elkövetkezendő három percben úgy ötvenszer. – Nekem nyomod vakegér?! Nem tudom feltűnt e neked hóvirág, hogy itt én vagyok a hatalom, az atyaúristen! Titkos ügynökök elitje. Azt csinálok, amit csak akarok! Engem maga az állam hatalmazott fel! Amúgy meg ez az én pizzám! – Igen, az állát fogom először kezelésbe venni egy jobbhoroggal és esküszöm senkinek sem fogom elárulni sem az ön titokügynökségét, sem pedig azt, hová fogom elásni. – Titkos ügynökség, te dagadt vén barom. Amúgy te engem most ...

Jerzsele Éva Hollókirály krónikája…. Hollókirály s a vénasszony…. Volt egyszer egy vénasszony özvegy, kinek háza telt volt, szíve üres. Arany csillogott minden zugában, de éjjelente csak a csend ölelte. Éhezett ,nem kenyérre, hanem szóra, érintésre, egy kézre, mely nem számol, csak marad. S akkor jött ő  fekete tollak suhogásával, szemében édes hazugságokkal: a Hollókirály. Szavakat hozott, mézet a hangjában, ígéretet, mely úgy simult rá, mint régen feledett ölelés. S a vénasszony hitt. Ó, hogyan hitt. Nevetett újra, festette arcát, tükör előtt ifjúságot hazudott. Aranyát két marokkal szórta, csak hogy maradjon még a varázs. De a holló nem szeret  csak gyűjt, csak figyel, csak kivár. Szíve helyén üres ég tátong, hol visszhang sincs már. S mikor az utolsó érme koppant, szárnya árnyként szakadt le róla. Eltűnt mint sosem volt, csak egy sötét ígéret nyoma maradt. A ház újra csend lett. A tükör nem hazudott többé. Ráncok közt megbúvó évek némán számolták a veszteséget. S ott állt ...

Lény Ede Átalvatlan éjszaka margója Többszázmillió dollárba került a Vizivilág eposz, mégsem lett túl nyereséges, talán a sztorija laposz? De volt benne egy jelenet, mely nem hagy engem békén: egy nagy tankhajó sodródott valahol a filmnek végén. Ott élt összezárva pár szerencsétlen egyén, saját nyomorukból csak ígéret volt remény. Egy lelkes szónoklatra mind evezni kezdtek: - Húzzátok csak, emberek, szárazföld lesz nektek! De hátul, hol senki sem hallhatta a górét, bizalmasa megkérdezte: - Tényleg ott a jólét? - Ugyan, kis barátom, nincs itt semmi csoda. Eveznek pár napig, aztán a buzgalom oda. Majd elfelejtik lassan, mit ígértem nékik, jutalmul kiosztunk egy-két pakli cigit. És a sok szerencsétlen főnökük szavára vakon evez tovább a végtelen világba.

Poór Edit A Mű Érzelmeknek világa, Hangszereknek tárháza, Dallamoknak varázsa, Természetnek csodája. Váltakozó hangjegyek, Szolid ritmusra lebegnek, Érzések vezényelnek, Lélekhúrok pezsegnek. Ezernyi húr a lelkeken, Tollammal lágyan pengetem, Ékes dallamot zengenek, Írják, az új történetet.  Szólnak időnként ércesen, Vagy szelíden szerelmesen, Pattogó tűz hangja pendül, Léleknek húrja megfeszül. Enyhe szellő fuvallata, Kedvesen megsimogatja, Finoman szól hárfa húrja, Ölel a lélek mosolya. Debrecen, 2026. 01. 11. Fotó: Poór Edit portréja

Aurora Amelia Joplin - Tollas lelkiismeret A falusi pap épp a templom előtt toporgott, és a kulcsát kereste. A papagáj a kapu fölött üldögélt, majd megszólalt: – A kulcs a bal zsebedben van, te szétszórt szent! A pap felkapta a fejét. – Már megint beszélsz? – Én mindig beszélek. A pap benyúlt a zsebébe, és valóban ott lapult a kulcs. – Te ezt honnan tudod? – Onnan, hogy melletted élek. Valakinek észnél is kell lennie. A pap elmosolyodott. – És azt is tudod, hol van a türelmem? – Hogyne. Tegnap letetted a persely mellé, és ott is felejtetted. A pap felnevetett. – Te papagáj helyett inkább a lelkiismeretem vagy. – Talán igen. Csak tollasabb kiadásban.

Biró Barnabás Szerelmes e? Szerelmes e a Földbe  az Ég? Hogy minden életet  ellátni képes! Szereti  e ég a testét,mely nékünk  meleget ad. Szerelmes e Hold  a csillagokba, hogy  nékünk álmokat hoznak! S a csillagok varázslata  új reményt hozhat. Szerelmes e a test  és a lélek? Mely együtt  élve,teremthet magának  megannyi eszményképet? Kérdésem csak ez vágyom, de én erre a választ  igazán nem akarom. Szerelmes e fiú a lányba? Mikor testét megkìvánja! Szereti e férfi a nőt, mikor  megkéri, hogy vegye feleségül, s ìgér neki szebb jövőt. Nem tudom. Csak azon  dologgal vagyok tisztában, hogy én szeretlek Téged, mint madarak a fákat, mint eső a szép tájat! Szeretem minden lépésedet, minden mozdulatot, mit  értem teszel meg. Szeretem minden mondatod, mely a nappalok ösvényében  rám ragyog. Szeretem  szìvverésed,miben kezdődik  számomra az örök élet! Szeretem nézni reggel  csodálatos szemeid,mely  ìg...

Hosszu Norbert Engedj Nyíló éjjek  Fények árnyán, Tükrök gyémántos , Töredezett cserepes ágyán. Engedj hát ,  S ne kérlej többé, Hiába ragasztod, mi széttört  nem  Áll össze többé már. Könnyek arcomon  Lassan peregnek,  Gyöngyként fénylenek Szelíd csillagok  között. Ne marasztalj  Mi ,olykor nem volt fontos  Most sem lesz már... Hagyj hát , mennem már. Oly  Csendesen leveti a bút  Fehérsége  szirmán ...   újjáéledt hajnalnak fényén Letörlé könnyes ,selymes  arcám Engedj, engedj  hát örökké.

Amikor a jómodor technikai kérdés volt  A 19. században nemcsak az illem volt szigorú, hanem az elvárás is: egy úrinőnek akkor is méltóságteljesnek kellett maradnia, ha a teste épp máshogy gondolta. Erre a problémára született meg a Vanvera, egy különös, ma már inkább meghökkentőnek tűnő eszköz. Jellemzően finom bőrből vagy bőrrel bélelt textilből készült, belsejében szénnel vagy más szagelnyelő anyaggal, amely nemcsak a kellemetlen szagokat fogta fel, hanem a hangot is tompította. Az eszközt a testhez rögzítették, gyakran a fűző alá, így a bélgázok egy zárt „zsákba” vezettek, nem pedig a külvilág felé. Szag, hang, zavarba ejtő pillanat – mind eltűnt az abroncsszoknyák és réteges ruhák világában. A kor bőséges ruházata tökéletesen elrejtette az eszközt, így a viselője tovább beszélgethetett, táncolhatott vagy vacsorázhatott anélkül, hogy bárki észrevett volna bármit. A használata mai szemmel furcsának tűnik, de logikus volt a maga korában: az eszközt felvették az öltözködés részeké...

Erdős Sándor Fogorvosnál   Ülök ma egy fogorvosi rendelőben, félelmem rezeg a levegőben. Ott, hol máskor oly vidáman fütyül a szél, most oda egy árva zabszem sem fér!   Ilyen közegben már híggá válik az élelem mert le, gyomorba száll a félelem. Nem várom meg míg megteszi a hatását, az ember félti ám a gatyáját.   Azt hiszem én angolosan megpattanok szépen, csendben elballagok. Hátam mögött most süvít a tavaszi szél, nem maradt mögöttem búcsúlevél.

Blasius Balage OLVADÓ ASZFALT 115. (CXV.): DOMB KÖZÖTT A VÖLGY - VERA ÉS CSILLA Dudai Vera telefonál Csillának majdnem hajnalban, hogy fuvar nélkül van. Az ismerőseinek mennie kellett, hazavinné? Csilla nem vállalja, fáradt. Pénzt ajánl fel Vera, messze lakik onnan, ahonnan kitették. Autóbuszjárat innen vagy egy óra járásra van. Csilla úgy dönt, nem kér pénzt és elmegy érte. Valamit meséljen, amíg tart az út. Azonkívül, hogy jó volt. Smárolt vagy harminc percnyit több lebontásban és megdugták. Egyszer buli elején, egyszer meg a végén. S e helyen most járt először, tetszett neki. Nem szokott Ő a dombok mögé járni kikapcsolódni. (egyszer állnak meg félúton, mert Vera rá kíván gyújtani. Csilla addig ELFbar-ozik) Kettő férfit keres fel Csilla, nincs kedvük még diszkózni egyet? Táncolna az egyikükkel. A másikkal össze is smárol s ekkor jön a meglepetés. Csilla valóban elvált, ám van egy fia meg egy lánya. Összetalálkoznak a férfiak egy harmadik baráttal Tamással, aki felkéri táncolni Csillá...

Kimmel Gábor Néhány Clerihew morzsa: Egy szép napon Ingrid Noll, Nagy bajban volt: nem volt toll. Nem tudta, hogy hová tette, De már nem is érdekelte.                         ☆ Egy szép napon Leonídász, Tudjátok: a perzsavadász. Levert ő vagy ötven harcost, Halál-felhőt jól megmarkolt.                       ☆ A jó öreg Leonardo da Vinci, Azt mondta: A krémes nem fincsi. Kidobta hát az összest. Felesége beleveszett rögvest.

Erdős Sándor A KÖNYVTÁROS TÜNDÖKLÉSE A Városi Közmívelődési Nagykönyvtárban szigorú szabály uralkodott: a könyvtárban csendnek kell lenni, kivéve, ha a könyvtáros tüsszent. Csakhogy amikor Berkenye Beáta, a könyvtár új alkalmazottja megjelent, a csend teljesen elhagyta a helyiséget, mint egy rosszul megírt mellékszereplő, aki nem bírja tovább a jelenetet. Beáta ugyanis rendelkezett azzal a szomorú szakmai hátránnyal, hogy akárhova állt, a környező férfi olvasók gondolatmenete azonnal zátonyra futott. Volt ebben a dologban valami misztikus — vagy csak túl jó volt a szabású szoknyájának hullása —, de az olvasók előszeretettel lapozták előre a könyveket, és még előbbre a gondolataikat, ami végzetesen zavarta az állományrendezést. A könyvtár vezetője, a tiszteletreméltó Csutak Piusz, aki életében egyszer mosolygott — véletlenül —, kijelentette:  „Ez így nem mehet tovább! Az olvasók nem olvasnak, csak… néznek. Beáta szomorúan összehúzta magán a kardigánját, ami olyan érzést keltett, min...

Oláh Timi Egy színtelen világban Unalmas az élet, Nincs más csak sötétség, Csupa szürkeségek. Fogom hát az életem  Mókus szőrös ecsetét, S színekkel tarkítom  A vásznam minden szegletét. Pirosra, sárgára, kékre, zöldre festem, És eldöntöm, hogy átmegy e a teszten. Ha ezek  nem olyan hatást keltenek, Akkor keverek kutyulok még bele  sok élénk színeket.  Jégmadár ,ceruza és pasztell Aszerző alkotása

Natali Sanders A fenyő álma Havas erdőnek mélyén élt egy ifjú fenyő, arról álmodozott, hogy fák közt ő a nyerő, hóborított ágai csillogtak a dérben, ám a szíve sajgott, sóhaja szállt a szélben. . - Ha én is nagyobb lennék, mindenki csodálna, mindenki hozzám futna, oltalmamra várva, - a többi fenyő mosolygott, csendben sutyorgott: - Fiatal még, testébe kevés tüskét hordott. . Reggel felébredve sok társát nem találta, gyönyörű testüket a fejsze csonkra vágta, álmodozni szép, de minden szépség mulandó, mert mindenkit utolér majd, a rideg való. - by: Natali Sanders /Mosonmagyaróvár, Jogvédett!/ 2026.02.12. Konklúzió: A fennhéjázó viselkedés azt jelenti, amikor valaki külső szépsége vagy előnye miatt mások fölé helyezi magát. Az igazi érték belülről fakad, és a szerénység többet ér minden csillogásnál. Kép: Pinterest

Jerzsele Éva Csendes barát… Csendes barát az egyetlen igaz. Saját lelked vízhangja . Mely elkísér s veled van Születésedtől utolsó percedig. Születésünk első sóhajában már ott álltál mellettünk  nem zajjal, nem szóval, csupán fénylő, tiszta jelenléttel. Apró ujjak közé bújtál, álmok puha takarója alá, s mikor sírtunk, te nem kérdeztél, csak ringattad bennünk a reményt. Gyermeki lélek  te csendes barát, aki nem vitatkozik a világgal, nem számol veszteséget és hasznot, csak hisz. Hisz a csodában a kéz melegében a holnap ígéretében. Amikor az évek súlya vállunkra nehezedik, és a világ hangos lesz, követelőző, te akkor is ott maradsz  a szív legmélyebb szobájában. Néha elfeledünk, néha bezárunk kulcsra, de te nem sértődsz meg. Vársz. Egy halk pillanatra, egy őszinte könnyre, egy tiszta nevetésre, amikor újra felismerünk. Te vagy az egyetlen társ, aki nem hagy el árnyékban sem, nem fordít hátat bukáskor, nem halkul el az utolsó percben sem. Mikor az idő lassan elcsitul, és kez...

Aurora Amelia Joplin  Illatok pihennek Meleg levegő simul a bőrömre, lágyan, illat lép át rajtam, hangtalanul. Virágpor időzik egy lélegzetig, és a derű belül mosolyra hajol. Hajszálamat simogatja a reggel lehelete, egy érintés emléke lassan elold. A testem tudja a lassú megnyugvást, vállamon illatok pihennek. Jelen vagyok, áttetszőn, mint a szellő, ahogy a virágok szirmához ér. A Föld megtart, az Ég átemel, bennem minden finoman élő. Ez most illatból és suttogásból áll, lassan hullámzik, és összeér. Légi és földi egy mozdulatban, ölelésébe beleolvadok.

Erdős Sándor Egy hullámnyi gyanú Kilencedik fejezet Fény az éjszakában     Mivel már rohamosan közeledett az éj sötétje ezért Popeye javaslatára úgy döntöttek, hogy megpróbálnak kicsit aludni. Rozsomák nagyon helyesen még figyelőszolgálat felállítását is indítványozta arra az esetre, ha valaki a szemközti szigeten vagy annak a közelében járna. Pista nem kicsit volt fáradt a nemrég magába öntött nem kis mennyiségű alkoholos ital miatt, ezért őt aludni küldték és Rozsomák magára vállalta a szolgálat első harmadát.   Csendesen és eseménytelenül telt Rozsomák számára a figyelőszolgálat első órája. Most magányosan csendben ült és volt ideje elrévedezni a lehetséges jövőképről, amit gondolatban festett magának. Amennyiben épségben és vagyonosan kerül ki ebből a kalandból, akkor nyitni fog egy éttermet. Egy igazit, ahol jobbnál-jobb ételeket fog majd főzni és felszolgálni a nagyérdemű vendégseregnek. Ez volt a nagy álma. Álmodozásából riadt vízimadarak lármája zökkentette ...

Erdős Sándor Egy hullámnyi gyanú Nyolcadik fejezet Az úszó sziget     Már késő délutánra járt az idő mire befejezettnek nyilvánították a hajótest láthatatlanná, azaz álcázottá tételét. Igazán különleges látványt nyújthatott egy külső szemlélő számára az ágakkal és lombokkal beburkolt hajó. Pista még egy kisebb bokrot is ültetett a tatra a bográcsba, a lehető legragyogóbb eredmény reményében. Popeye ezért kissé gorombán, ám annál határozottabban megrótta, aminek az eredményeképp egy kisebb dudor keletkezett Pista fején. Végül is engedett a kérésnek, hogy szedje ki a bográcsból a bokrot mert verést fog kapni. Való igaz a bográcsra még szükségük lehet, a bokor meg elvan az nélkül is, igaz ki kellett kötnie a bokrot egy deszkához mert erősen billegett.   A hajóról kifelé hála a gondos tervezésnek ragyogó kilátás nyílt minden irányba, ám kívülről nézve már néhány méterről is a sziget egy kis nyúlványának tűnt a művük. – Egy dolgot azért mindenképpen ki kell próbáln...

Erdős Sándor Egy hullámnyi gyanú Hetedik fejezet Álca       Még a kora reggeli órákban szerettek volna kihajózni Armorikából és amennyiben módjuk lesz rá nem is visszatérni a közeljövőben. Végül is megvan mindenük, ami kell. Van élelmük, van új ruhájuk és még egy kisebb vagyonnal felérő pénz is lapul a zsebeikben. Nem is beszélve arról, hogy mérhetetlen gazdagságot ígérő kincsük is van a csatorna iszapjában.   Éppen oda igyekeztek, hogy a víz alá rejtett vödröt a hajóra húzzák és a kincseiket magukkal vigyék egy távolabbi helyre ettől a veszélyes vidéktől. Rozsomák éles eszével azonnal megtalálta a fát, aminek a víz alatt lévő ágához a vödörre kötött bálamadzag volt rögzítve. – Na hála az égnek megvan minden épségben – sóhajtott fel Rozsomák miután a hajóra emelte és a rákötözött rongyot eltávolítva ellenőrizte az ékszerekkel teli vödör tartalmát. – El is rejtem gyorsan, nehogy avatatlan szemek legeltessék rajta magukat – mondta a kapitány és a hajó gyomráb...