Tandori Dezső Művész Társaság

Koós László geleji: Megbocsájtás Foltos a ruhám és a szívem sebzett, fáj a fejem, szemem nézi a földet, igen, igen ezt érzi a bús lelkem  nehéz cipelni, a gyűlölet követ. Ártatlanul már régen sértett vagyok, kérjétek, megbocsájtok, amit lehet, irigy vádlóim rátok nem támadok. Igen, igen, erre adom a kezem. Ez az állásfoglalás akarati, döntés, felszínre hoz gyógyító érzést, nem szeretnénk én senkit sem bántani. Igen, igen, várom a bocsánat kérést. Megbántás gyakori, s pusztít szakadatlan, megbocsájtás, a fájdalom gyógyszere, "Csupán maga az ember halhatatlan " Igen, igen, ez így igaz, nem mese. Írtam: Budapest, 2023.október 14./KLg/576. Az idézet Garai Gábor Bizalom című versének egy sora  "Csupán maga az ember halhatatlan " Kép: Net kép

PESTOVICS JÁNOS:  FEKETE TŰZ A SZEMEDBEN Korábban én sose láttam - soha nem figyeltem - csodaszép szemedben fekete tűz izzik, szép szemed ég fekete lángban: táncolni sem láttalak vöröslő parázsban, pirulva lobogni versben, dalban, táncban, szemérmesen szemérmetlen lázban. Cigánynak születtél? Tudja a jó Isten! - észre sose vettem, tán mert nem figyeltem. Szemedbe, szívedbe, lángoló lelkedbe bele úgy szerettem eszemet vesztetten: Romalány jegyese, cigányok Krisztusa észrevétlen lettem! Sodrott a szerelem áradó véredben, ringva ringattalak végtelen csendemben. Így lettem Jegyesed, így lettél Szerelmem. Szívem a szíveddel egy ritmusban lüktet, boldog ütemet ver. Napbarnított arcom rokon a tieddel... Örök szerelemben mosolyog örömmel egymásra két Ember! Csodásabb boldogság nekünk már nem is kell... Tiszapalkonya, 2023. november 05., 12:45; 14:15

  Hála Szürke volt a reggel, mire keltem én, Eltűntek a színek, a hit és a remény. Nem akartam, hogy ez így legyen, ezért színeket rajzoltam magamra, Ma nagyon vágytam egy virágzó tavaszra. Lassan leköszön egy év megint, Lassan órámon a mutató előre int. Lassan új strigula kerül életem naplójába, Ez valamikor lelkem sötétebb órája. Néha mégis úgy érzem még ott benn gyermek vagyok, Rácsodálkozom sokszor, milyen szépek a csillagok. Hálát adok Istennek, hogy még itt lehetek, És annak is , hogy  szerettek, s szeretek. Köszönöm ezért, hogy itt vagytok még velem. Nélkületek üres lenne az életem! Oláh Timi

 A Tandori Dezső művész Társaság és a Penna magazin szerkesztősége közösen rendezett irodalmi pályázatot hirdet "Szeretet" hívószóval.  A pályázat célja a kortárs művészet népszerüsítése. A pályázaton részt vehet minden a határainkon belül és túl élő magyar nyelven alkotó nagykorú személy. A PÁLYÁZAT DÍJTALAN! A kiadványba bekerülő alkotóknak semmiféle anyagi kötelezettsége nincs. A szerkesztés es korrektúra felmerülő kiadásait a Penna Magazin és A Tandori Dezső Társaság vállalja. A kiadásra kerülő kötetre sincs vásárlási kötelezettség. A pályázatot kiíró válalja, hogy az elbírált és elfogadott műveket 2023 évben papíralapú és e- book formátumban is megjelenteti. A pályázó első közlésű irodalmi alkotással jelentkezhet, ami lehet vers, vagy novella maximum 1 A4 oldal terjedelemben . Minden nyertes pályázó a művet  amit elfogadtunk a kiadvány megjelelését követően szabadon közzé teheti. Az elbírálás menete: Minden alkotó visszajelzést kap műve elbírálásáról e- mailben, vala...

Költő hová tűnt a lelked?  Költő hová tűnt a lelked, ajkadról hová lett a szó? A világ az igazságot várja, hisz újra bízni, s hinni volna jó. Bízni, hogy jöhet még szebb holnap, hinni, hogy örök a remény. Hogy élhetőbbé tehető az élet? bármilyen zord, sivár, és kemény. Ébredj költő, zengjen hát a versed! Elnémítva minden hazug szót. Hirdesd újra a tiszta igazságot, mutasd meg a szépet és a jót!

Igrényi Sándor Találkozás Milyen lesz? Tudom majd szeretni? Vagy talán örökre fogom feledni? Ezeregy gondolat járt a fejemben. Miközben a végtelenbe merengtem. Láttam őt, ahogy felém közeledett, Pillanatok alatt ködbe is veszett. De megmaradt bennem az ő szépsége, És a szívéből áradó melegsége. Milyen lesz? Tudom majd szeretni? Találkozásunk óta már nem tudom feledni. Lombok alatt az arcán mosoly csillant, Édes a csók, mi akkor az ajkamon csattant. Ő az enyém és én az övé lettem, Így élünk mi feltétel nélküli boldog, Igaz, őszinte, tiszta szerelemben. Jászszentandrás, 2019. június 22

Csepeli Szabó Béla ŐSZI SZERELMI DAL A városszéli dombokon már sírva jár a szél, s meg-meg legyinti homlokom a sok hulló levél. A nyári esték melegét borongás váltja fel, befutja kedvesem szemét és lágyan rám lehel. A hamuba fúlt ég alatt honnan, hová megyünk? Hajunkra szürke köd tapad, s vacogva reszketünk. Minden oly szelíd, tétova, mint gyenge lábú őz, suhog a halál ostora, s fejünk fölött köröz,- de nézd, a hegyen kedvesem, szüretre gyűlt a nép, szikrázó bor dől édesen, s kínálja tűz-ízét! Az életet dicséri mind és telt pohárt emel: emeljük fénylő szíveink mi is magasra fel! Emeljük fel a bágyadó, bús őszi Nap felé, s kiáltsuk forró, lázadó vérünk az életé!... Ha szél jajong, ha köd szakad, bennünk lobog a vágy, s összehajlunk az ég alatt, mint két virágos ág... Életszomj I.-II. kötetből (1999.) www.csepeliszabo.hu