Tandori Dezső Művész Társaság

1929. május 10-én született Kányádi Sándor (elhunyt: Budapest, 2018. június 20.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja A Hargita megyei Nagygalambfalván Kányádi Miklós gazdálkodó és László Julianna gyermekeként született. Édesanyját 11 évesen (1940) elveszítette. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyarirodalom-szakos tanári diplomát, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte. Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–5...

Natali Sanders Dérszagú hajnal... A dérszagú hajnal mezítlenre ázott, kövek közt hallgatott az eltiport világ, s föld szívén, hol tegnap vérzett még sok átok, csendből emelkedett egy reszkető virág. Dús indák fonódtak bokák gyenge ívén, mint múltba mart bilincsen sok nehéz karát, ám rózsaszín álom derengett a szélben, s a fájdalom tövéből kihajtott a nyár. Láttam az alkony parázsló udvarában, miként simul a fény a fáradt test köré, mint a szenvedés koldusruhás magányban, arannyá szelídül az estek küszöbén. Mert minden tövis alatt valami szép él, minden könny mélyiben ring egy tiszta sugár, s ki mezítláb halad fájó életútján, annak sebéből szárba szökken a tudást. Ne félj, ha vad bozót karistolja lelked, s dermedt éjszakák borulnak homlokodra, a föld is úgy terem kalászt, hogy megújul, s a rózsa is tövis közt hajt új bimbókat. - by: Natali Sanders🖋©® /Mosonmagyaróvár, Jogvédett!/ 2026.05.05. Kép: A szerző portréja -

Aurora Amelia Joplin  - Nagy Éva Auróra - Én vagyok a könyv  Én vagyok a könyv, gyűrött borítóval,  éveim gerincén finom repedés,  lapjaim között életem betűi,  mind szeretni születtek.  Ki mer hozzám érni gyengéden?  Ki meri követni sebeim sorát?  Ki tud úgy olvasni, hogy közben érzi:  egy élethez nem elég a kíváncsiság.  Van bennem oldal, amit féltve őrzök,  van mondat, amely néha fáj,  s aki sietve lapoz át rajtam,  éppen azt veszíti el, amiért jött talán.  Olvass végig, ha mersz, ítélet nélkül,  maradj velem a nehéz sorok alatt,  mert én vagyok a könyv, amely kinyílik annak,  aki nem fél a lapjaim között maradni.

  Erdős Sándor A várúr monológja   Kúszik a nap a vár falán felvirradt egy új reggel. Az álmatlan várúr megint az ablak előtt lebzsel.   Nézi birtokát, s morog: – Nem tetszik ez nekem. Birtokomon nyomortanyák bántja az én szemem.   Lenne inkább park vagy pázsit, mi oly szép ember szemének. Vagy egy jó hűvös pavilon, hol naphosszat henyélek.   Helyette a várban vagyok mindig, reggeltől estig. Nem megyek le a pórnéphez a hosszú téltől nyárig.   Bár megtehetném tán ma is, ritkán járok arra én. Oly szépen megvan magában az a sok koszladt szegény.   Egy dolog az biztos kérem, nem kell nekik új lakás. Van itt a vár mellett még egy-egy nagy szemétrakás.   Hogyha véletlenül mégis bekukkantok egy házba, itt-ott talált rongydarabbal mind fel vannak ruházva.   Csodás lehet az életük, hisz itt vagyok nekik én. Csámcsoghatnak jó uruknak ritka száraz kenyerén.   Neke...

(A.K. András.) A hatalom baklövése . Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme meglehetősen zabosan tépte fel az elsötétített üvegekkel rendelkező csótányirtó kisbusz ez eddig lezárt ajtaját. A bent ücsörgő állami alkalmazott nemes egyszerűséggel fegyvert fogott rá. – Tisztelt uram! Mégis mit képzel maga magáról?! A legkevésbé sem érdekel, hogy fegyvert fog rám! Felszólítom önt, azonnali hatállyal vegye le a mocskos kezét a tegnapi brokkolis pizzámról! Hacsak nem akar nagy pofonnak kisgazdája lenni az elkövetkezendő három percben úgy ötvenszer. – Nekem nyomod vakegér?! Nem tudom feltűnt e neked hóvirág, hogy itt én vagyok a hatalom, az atyaúristen! Titkos ügynökök elitje. Azt csinálok, amit csak akarok! Engem maga az állam hatalmazott fel! Amúgy meg ez az én pizzám! – Igen, az állát fogom először kezelésbe venni egy jobbhoroggal és esküszöm senkinek sem fogom elárulni sem az ön titokügynökségét, sem pedig azt, hová fogom elásni. – Titkos ügynökség, te dagadt vén barom. Amúgy te engem most ...

Jerzsele Éva Hollókirály krónikája…. Hollókirály s a vénasszony…. Volt egyszer egy vénasszony özvegy, kinek háza telt volt, szíve üres. Arany csillogott minden zugában, de éjjelente csak a csend ölelte. Éhezett ,nem kenyérre, hanem szóra, érintésre, egy kézre, mely nem számol, csak marad. S akkor jött ő  fekete tollak suhogásával, szemében édes hazugságokkal: a Hollókirály. Szavakat hozott, mézet a hangjában, ígéretet, mely úgy simult rá, mint régen feledett ölelés. S a vénasszony hitt. Ó, hogyan hitt. Nevetett újra, festette arcát, tükör előtt ifjúságot hazudott. Aranyát két marokkal szórta, csak hogy maradjon még a varázs. De a holló nem szeret  csak gyűjt, csak figyel, csak kivár. Szíve helyén üres ég tátong, hol visszhang sincs már. S mikor az utolsó érme koppant, szárnya árnyként szakadt le róla. Eltűnt mint sosem volt, csak egy sötét ígéret nyoma maradt. A ház újra csend lett. A tükör nem hazudott többé. Ráncok közt megbúvó évek némán számolták a veszteséget. S ott állt ...

Lény Ede Átalvatlan éjszaka margója Többszázmillió dollárba került a Vizivilág eposz, mégsem lett túl nyereséges, talán a sztorija laposz? De volt benne egy jelenet, mely nem hagy engem békén: egy nagy tankhajó sodródott valahol a filmnek végén. Ott élt összezárva pár szerencsétlen egyén, saját nyomorukból csak ígéret volt remény. Egy lelkes szónoklatra mind evezni kezdtek: - Húzzátok csak, emberek, szárazföld lesz nektek! De hátul, hol senki sem hallhatta a górét, bizalmasa megkérdezte: - Tényleg ott a jólét? - Ugyan, kis barátom, nincs itt semmi csoda. Eveznek pár napig, aztán a buzgalom oda. Majd elfelejtik lassan, mit ígértem nékik, jutalmul kiosztunk egy-két pakli cigit. És a sok szerencsétlen főnökük szavára vakon evez tovább a végtelen világba.