Erdős Sándor - A várúr monológja

-

 

Erdős Sándor

A várúr monológja

 

Kúszik a nap a vár falán

felvirradt egy új reggel.

Az álmatlan várúr megint

az ablak előtt lebzsel.

 

Nézi birtokát, s morog:

– Nem tetszik ez nekem.

Birtokomon nyomortanyák

bántja az én szemem.

 

Lenne inkább park vagy pázsit,

mi oly szép ember szemének.

Vagy egy jó hűvös pavilon,

hol naphosszat henyélek.

 

Helyette a várban vagyok

mindig, reggeltől estig.

Nem megyek le a pórnéphez

a hosszú téltől nyárig.

 

Bár megtehetném tán ma is,

ritkán járok arra én.

Oly szépen megvan magában

az a sok koszladt szegény.

 

Egy dolog az biztos kérem,

nem kell nekik új lakás.

Van itt a vár mellett még

egy-egy nagy szemétrakás.

 

Hogyha véletlenül mégis

bekukkantok egy házba,

itt-ott talált rongydarabbal

mind fel vannak ruházva.

 

Csodás lehet az életük,

hisz itt vagyok nekik én.

Csámcsoghatnak jó uruknak

ritka száraz kenyerén.

 

Nekem meg mi adatott meg?

Kincs, vagyon és jó étek.

A hit, vágy és a szerelem

megmaradt a pórnépnek.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk