Tandori Dezső Művész Társaság

VERDESŐ SZÁRNYAK Sötét éj leple alatt, elbújik az érzék, s más formát öltene, hogy ne a fájdalom érje. Feltépett sebek, vérző szivek, mennydörgés hamis képében, elviszi a jelent és sír a jövőben. Ne félj, csak lépj ki a sötétből, formálj újat.  Ne szépítsd a múltat, verdeső szárnyadat angyalira cseréld és bátran szárnnyalj tovább. Mosolyod hidd el előre lendít, s álmodj békét. Lelkedben Te légy a jó kép, szabadságodat őrizd, repülj ki a sötétből és ne hagyd elsuhanni a legszebbet az örök békét. Szeretni és Szeretve lenni Marik Mária 🌹® Fotó:Internet.

Még meleg van látod? Én csak így tudok hűsölni. Csatlakozz te is ha nagyon meleged van. Én nem félek tőled mert fáradt vagyok. Fáradt a melegtől mi minden erőm kiszívja. Fáradt még mozdulni sincs kedvem. De oly jó ez a jégtábla mi testem hűti. S bizony jól jönne egy kis eső. Le hűtene mindent . Aszfaltot,követ meg a földet. Még meleg van látod? Én csak így tudok hűsölni. 2021.Dobos Anikó

2021-07-31 Fiatal Nóra: Földi angyalok Szívem vágya, mit csodálsz, De nem tud halni a test; Ha a szerelem magyaráz, Nekem velőmben reszketsz; Én a szépet úgy látom, Mint húsbaforrt széplelket, Nekem bizonygathat Platón, Én érdek nélkül - nem szeretek. Van nekem egypár csúnya érdekem; Többek között a vágy; - Mely nélkül hiányos a szellemem, S a láz is megaláz. Én a hideg grádicsokra fagytam, Ezért izzik a pokol; S földi purgatóriumomban Csak morzsákat szemel a nyomor. Földi angyalok vagyunk, Csak még nem értünk teljesen földet. Elharangoznak, ha meghalunk, S lehet, nem is jövünk többet. Leszel megváltóm most?... Mindenki megvált valakit; Akihez útjain a sors Hasonképpen érkezik. Nem, ne légy örökké, Legyen csak egyetlen pillanat! Amint utam tiéd keresztezé; S elégedetlen ne lássalak! Szívem vágya mértékkel Nem fog élni soha már… A legmagasabb csúcsra szökkenjen; Majd nyelje el az ár… Kép: www.filantropikum.com

Erdős Sándor: Félelem Lelkem mélyén gunnyasztó félelem. Nézd, lásd mit tettél most énvelem. Reszketek, mit tarlón ázó madár. Nyugodt nem lesz szívem, soha már. Mint sötét, rémes zúgó fellegek. Úgy borítja félelem életem. Hát, kérlek drága, édes Istenem. Hozz végre már, megnyugvást nekem.

2021-07-29 Fiatal Nóra: Hasonlelkek Szigeteimen halódó arcok; Bennükragadtam, fölös harcok; Szerelem vagy? - vagy akarnok; A zavarból nem lát ki a lélek… Sok hiú magány! éntelen egók! Mindenben a sziget a pók; Sötétségben felhangosodó hangok; S már el se hiszed, hogy nem vagy egyedül… Már nem folynak az ékes szavak, Édes forrás, elhagytalak, Tündérkertben angyalalak; Mi egykor voltam, megsemmisült… Öld meg a képet, Mielőtt az öl meg téged!... Hús vagyok, mit szájban forgatnak, Lelkem húsa rárezdül; Szellemem bitorolt alakokkal A józanság vize alá merül; Lopták csengő kacajom az évek, És sírásomat sírásták; De mégsincs egyedül, hogy féljek, Porszem osztja milliók magányát. Utána tudom meg, a lélek halhatatlan. S nem jegyzik sehol szenvedését. Ha a bűn nyomán a daimón nem furdal, Strigulát sem húznak jóságáért. Utána tudom meg, hogy nincs az egyes, S egyesek társasága sincs már... Csak táncolok egy láthatatlan szálon, Hasonlelkek szemsugárán… Kép: www.wallpaperscraft.com

Utolsó Szerelem Lehet hogy egykor nekem nem leszel más Csak egy szép álom, egy elmúlt világ. Kiről csak néhány dal fog majd regélni, Meg egy pár hajszál, s egy hervadó virág.   Lehet hogy egykor mást fogok szeretni, De úgy fáj lásd e józan hit nekem: És azt a mást, bár nem tudom ki lesz az Most gyűlölöm, amiért majd szeretem.   Most gyűlölöm, hogy a helyedbe lép majd, És szelídíti bánatom miattad, Hogy őt ölelve el fogom feledni, Hogy szerelmem álmait te adtad.   Most gyűlölöm, hogy megzavarja búmat, Hogy megvigasztal borús perceimben. Óh! már terólad szőni tarka álmot, És érted sírni egyedüli kincsem.   De nem, nem léphet öröködbe senki, Szerethetek mást, óh ez meglehet, De sose tudnám másnak odaadni A lelkemet úgy, ahogy teneked.   Hogy derűs béke lesz úrrá szívemben, Ha más haját simítja bár kezem. Az meglehet...De titkos álmaimba Akkor is majd csak Te jöhetsz velem.

Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod... A barátod... vagy az ellenséged... A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel ... A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd... A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik... Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...

SZENVEDÉLYEM. Szenvedélyem, mi soha nem ér végett. Szerelem, ami nélkül elapad az élet. Énekem, mi ébreszti a lelkedet. Kiabálom, hogy nincs nappalom, s éjjelem Rád talált a szívem, már szétesne Nélküled. Szenvedélyem, szeretni bűn nélkül Téged.  Érinteni, elhinni, hogy a vágyam nem szégyen.  Mélyen gyökerezik a hitem és a bizalmam,  képtelenség tesz képessé, hogy megértsem, Nélküled elvesztem, hiába keresem az életem. Szenvedélyem Te vagy, csak nézni akarlak. Álmodva ébren alszom, s a valóságot kizárom. Termőföldben nagy lombú fák, friss folyamig nyúló gyökere mélyen magának utat talál. Visszatalálok,de mond szégyen a szeretet? Szenvedélyem, hűségem, bátran megőrzi a szívedet, s tudod, hogy a szerelmem soha nem hagy cserben, csak nézz a szemembe. Kiolvashatod belőle, mit üzen Neked a lelkem.  Éneklem a legszebbet, hogy van örök szerelem. Szeretni és Szeretve lenni Marik Mária 🌹® #VERSEKMINDENKOR Foto:Pinteres

Almavirág - Prózavers Az almavirág mosolyogva nézett a napra, nagyon vágyott a lenge tavaszra, önmagát csodálta a patak vízében, legszebb szirmai lengtek a szélben. Szomszédja, a szilvafa is virágát bontja, mint hófehér kis lepkék hullnak az avarba, katicabogár  ébredezik, rászáll a sziromra ott napozik. Almavirág szirma hullni kezdett, egy erős szél lekapta a korona díszet, oda lett szépsége az almafának, kis virága alatt pici almák kukucsálnak. Szépséges tavaszunk nagyon vártunk már, kinyílunk mint virág, lelkünk szépre vár.

  Repülj, repülj A délutánban arcod illan, ezer darabra foszlik el, s e mélabús eloldozásban szavamra szíved nem felel. Emléked őrzöm még remegve, de már nem értem hangodat, magasra szállsz, a fellegekbe, nem erre tart galamb-utad. Kifolyt kezemből ébredésed, elúszott rég a semmibe, kicsit még visszacsillan fénye, de már az űrt nem tölti be. Hiába gondolom ma mégis, hogy újra élem álmaid, azok ma vágyam már nem érik, azóta másról álmodik. Kinyitva már piciny kalitkád, repülj a fénybe kismadár, szemem ma szárnyadig nem is lát, hunyorgva néz a légen át. Repülj, repülj, nehogy megállj most, addig repülj, amíg lehet, ne bántson, hogy maró hiányod emészti, tépi lelkemet.

MIÉRT?   SZEGZÁRDI NAGY VENDEL   Mindenre megkapod a feleletet, csak egy szót kell ismerned, MIÉRT... s ha tudod a választ mindenre reagálhatsz. miért akkor miért ott miért ők miért nem én... ki a nagy legény. miért tették oda nem pedig amoda. mi a fagyöngy, és mia gyöngyvér mi a pagoda. miért épült piramis minek kell katedrális vezesse az ég felé tekinteted. miért indult Kolumbusz útra miért pont oda. elvinni a halált annak aki másképp imádkozna. vízen akart eljutni a selyemútra. miért jobb a gömb mint a kocka. miért virulnak laktanyák hol a gömbölyűt viszik s a szögletest gurítják. a vizet nem kell gereblyézni a havat eldobálni a diót leverni. felhúzni a vekkert mindezek feleslegesek vagy felkelsz vagy nem kelsz. ez a lehetséges eshetőség á vagy b variáció ez a két verzió a dolog mindig szezonális vagy szenzációs, vagy banális. mindent el önt a kanális. nyakig állunk benne akárha embertömeg lenne. minden olyan gépies, vagy népies a kilenclyukú híd a legerotikusabb épület. ke...

Koós László geleji: Meszes ereimben Meszes ereimben szürcsöl a vérem, Mellkasomban gyakran valami szorít, Messziről érkező, jaj is szomorít, A kedvelt munkámat fáradtan végzem. Vajon valaki még aggódik értem, Vagy a nagy bajom tudva hátat fordít, Ígéretén talán soha nem csorbít, Fáradt világunkban fontos a létem. Tudjuk, nem élhetünk teljes életet, Bízunk, remélünk és mondunk szépeket, Sajgó fájdalmunkkal búsan léteztünk. Szenvedve ébresztünk remélt vágyakat, A testünk nyomja a fáradt ágyakat, Imára kulcsolva gyakran két kezük. Írtam, Budapest, 2021, július 25./KLg./238. Kép: Nett kép.

Bocsáss meg..... Bocsáss meg, ha majd nem leszek veled, Bocsáss meg, ha már nem fogom kezed... Bocsáss meg, ha egyszer útnak indulok, Bocsáss meg, ha mindent itt hagyok... Bocsáss meg, ha nem szerettelek eléggé, Bocsáss meg, ha nem leszek melletted többé... Bocsáss meg, ha bántottak a szavak, Bocsáss meg, ha minden csak emlék marad... Bocsáss meg mindenért, mit rosszul tettem, Nálad jobban senkit sem szerettem, De most mennem kell nem maradhatok, Bocsáss meg, ha fájdalmat okozok...

Szeretlek.....Könnyü kimondani "Szeretlek... Könnyű kimondani, Kár, hogy nem tudtad végig gondolni, Mit is mondtál ezzel nekem, S most miattad könnyes mind a két szemem... Szeretlek... Azt hittem tényleg így gondoltad, Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad, De becsaptál rútul, aljas módon, S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon... Szeretlek... Neked ez semmit nem jelent, Hisz könnyen elengedtél egy szerelemes kezet, Nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték, Mik egy naiv lány szívét, darabokra törték... Szeretlek... Miért mondtad ezt nekem? Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem, Tudtad jól, hogy hazugság az, amit suttog ajkad, S cseppnyi megbánást sem látok rajtad... Szeretlek... Ezzel a szóval boldoggá tettél, De nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél, Hittem, hogy életem majd szép lesz Veled, De csak keserűségem köszönhetem neked... Szeretlek... Bíztam benne, hogy így is marad, De szemed máson gyorsan megakadt, S engem, mint egyszerű játékot, eldobtál, Hogy mit okozol ezz...

Fiatal Nóra: Arctalan Arc nélkül, mi mára már elveszett Kergetek megbolydult ördögszekeret, Szívemben a vágy jár kintornát, Odakinn a Nap! Meleg húsom járja át. Szép ámorom, rút ámorom, Azt hiszem, rólad csak álmodom; Azt hiszem, magamat kergetem én. Gyalázatomra! A bővizű kéj. Fönn a Nap az égen, holdja párja De az én lelkemnek nincs nyugovása. Az én szívemre ráugat a kutya, Ó, jaj nekem, Hogy arctalan kell szeressem. Szívem szétosztom, marják szét Szeressék méltón, vagy durván gyűlöljék, Ó jaj nekem, hogy nem vagyok senkié. Arctalan, testetlen, ölelj, vágy! Szívem a torzsáig felzabáld! 2021-07-26 Kép: youtube

A színek az életem akrill 60×80 Zizi

Üvegek akrill 60×80 Zizi

      Tűzben Belém karolt, s a rónaságon sütött le ránk a nap tüze, szerelmem égető sugáron követte őt, futott vele. Aligha tudtam én mivégre, miért is ég ma ennyi tűz, csak azt gyanítottam megégve, hogy engem lázam egyre űz. Csak annyi volt a biztos ebben, hogy nemsoká elégek én, s a hamvam majd a szélbe lebben szerelme rakta tűzhelyén. De lám, a hamvaimból újra még összegyúr a játszi szél, pogácsát süt neked az útra, és többé rólam nem beszél.

Varjú Zoltán TEST FELETT Arccal párnák közt, ma háton Alszik a kéj az ébredés előtt. Vágyat kelt, ha ágyat vet a céda Test az éjjel, délutánig tartva Álmát kéz a kézben reszketőn A délelőtt. Csak nézlek téged Gyámolatlan testeden a csók Hever, mit árva ajkak hagytak Számról, látva, ahogy selyem Bájjal édes ajkad megremeg. Lepedőt gyűrnek össze sóhajok, Rongyai közé túr a szerelem Semmibe markolón. Én, hagyom Hadd vigyed magaddal a testem Az égig, onnan zuhanva lágy Habok közé velem. Édes csókkal Rózsát csentél vörös számról, Tüske nélkül adtam, úgy akartam Nehogy fájjon, ha netán vissza- Jön. Testi öröm szülte könnyed, Szemed fénye csillog nedvesen. Türkiz tavad tükre fodrozódik, Szenvedélyes érintésre éhesen, Vad, hullámokat nyel magába. Arccal párnák közt, ma háton Kelt a kéj a szendergés után. Vágyat kért, és ágyat ért a céda Test a reggel késő estig tartva Vágyát kéz a kézben reszketőn A délután. Majd a lélek végül Elpihent a testtel... test a test felett.

2021-07-26 Vörös és fehér Hogy is mondjam el, mi vélem megesett, Sokmillióból egy, mégse nagy eset. Egy galandféreg, ki férfinak se látszott, A szívembe azért bitorlón bemászott. Húsz évig kínozott, mert nem tetszett. Szeretsz? Nem szeretsz? Mást szeretsz? Van sapkád? Nincs sapkád, nyuszika? Előbb vagy utóbb beraklak a sírba. A belátás netovábbja, - húsz éven át! S kapsz tőle elmefekélyt, agyragyát, De a legszebb, hogy elveszi a hited Hogy élted valaha is boldogan éljed. „Bosszú hímmel lesben”; ez aztán a történet! Egy rafkós, de bajos bűnszövetkezet; S ne hidd, hogy fehér, mert a dédje is vörös. S a társadalmi krémben gyökeredzik az ős. A népek meg csak néznek körülöttem. Mi bajom, hogy miért ment így el az eszem. Mitől lettem vajon szívkemény, konok, durva? S fejét mind a homokba bédugja… Vörös és fehér – az rózsaszín átok, De nem ám csipkerózsás leányálmok; Nem az a baj, hogy falakat húztam fel, Hanem hogy szerelem helyett nem tiszteltem. Nem lehet mindig szépeket írni. A világ kegy...

2021-07-25 Fiatal Nóra: Ady megíratlan verse Lédának (nem a nagyság okán, mit a költő képvisel a magyar irodalomban) Lédává vált, Adéllá lett, Miután két éhes test szerelmeskedett, Nem egyszer, nem százszor, A férj néha hallgatta a szomszéd szobából. Igen! Tudom, engemet duhaj, vagány Lelkem miatt talált meg az ős Kaján, Hogy is illettem volna párizsi szalonokba? Szép széles mellem szép széles melled hona. Igen, tudom, a hasonlóság bűn, Ha észreveszi az ember, nagy szerelem lőn, Olyas, miből lélek nem tér vissza. Maszatolhatod a sorsot, végzet asszonya. A vár fehér asszonya a fekete kánya Mi az én szememet verméig kivájta, S végül csak azt kívánom, vakon is szeressem, Poklomból, paradicsomból örök gyehennám legyen. Mit végigéltünk, asszonyom, nem kevés, Felfaltuk egymást, gyilkosan, tűzben a kés, S végül duzzadó ajkam mégis azt kívánja, Látásom ne szobrod, öröklétű tested állja. Búcsúzom, édes, s aligha fogom fel, Hogy e búcsú az utolsó az életben, Lehet még tanyám, nőm, ébredésem, De ...

  Cseresznyeszüret Már pirosan viruló a cseresznye az ágon a kertben, hol van az angyali lány, kivel azt kosaramba leszedjem, mert kivel én tavaly itt szüreteltem, elunt, tovatűnt rég, már valahol valakiknek a fái között szedi meggyét. Itt vagyok én egyedül csak a létra, mi nyújtja a támaszt, fel-le futok fokain, s ez a túra bizony ki-ki fáraszt, estefelé alig érzem a lábam, a térdem a csúzé, nincs, aki hűtse a kínom, a lábam a fásliba kötné. Elveszem úri család kicsikét öregecske leányát, jaj, de hisz ő bizonyos, hogy azonnal elájul a létrán, fent marad úgy a cseresznye az ágon örökre nekem már, télire ennivalóm se elég, s a fejem be nagyon fáj. Jöjj haza régi babám, ne tetézd te a bánatomat most, létra alatt lesem én kosarad, s loholok, futok ahhoz, és ha eladtuk a nagy piacon valamennyi cseresznyém, báli ruhát veszek én neked érte, miért ne tehetném?

Varjú Zoltán  SZÉP, NAPOS DÉLELŐTT Szép, napos délelőttnek lóg a lába, Pálma vet árnyékot a lelki nyomor Udvarára. Frissen nyírt, üde pázsit Virít, néhány-száz hektáros a telek, Szelek fújdogálnak balra és jobbra. Jobb sorsra érdemes, néha érdekes, Máskor unalmas emberek jönnek- Mennek, kilincset adva érdekeknek. Mondhatni: Kit érdekelnek? Mégis, Úgy vagyok ezzel, ha már Ők nem Teszik, talán észre sem veszik, én, Helyettük is szégyenlem; a belőlük Áradó közönyt, a mindenre éhesek Ét-vágyát, a semminek sem örülni Akarását, a belső értékek tagadását, Minden olyat, amiért igazából élni  Érdemes. Érdemes? Érdemes ezen Filozofálni? – persze, azt, jómagam Sem tudom, csak ezek a rút, furcsa, Belső hangok kérdik tőlem folyton- Folyvást, mint akinek elment a kevés, Maradék esze; - Na, itt van, nesze! Mondd, megérte? Megérte a sorba, Nem beállni, a saját entitásodat Megkeresve önmagadra rátalálni? Mondd, megérte? Folyton-folyvást  Kérdezi tőlem, valami legbelül, itt, Mélyen a zsige...

2021-07-24 Fiatal Nóra: A férfi szíve A férfinak is van szíve, S nem kell hozzá nagyító. Ha kicsinyíted, nincs ínyére. Ha elbízza magát, az bosszantó. A férfinak is van lelke, Lepke, de magától nem szárnyal. Óvatosan fogd hát kezedbe, Mert ha letört, bosszút állhat. Mert ha kicsi volna, nem kéne... Ha szárnyalna, mi szükség rád?... Tőled fordul fejébe a vére, S ha boldog volna, bántanád? Gyerekes, mintha anyjához térne. Aztán eljátssza a zsarnokot. Tenger a vágy, mi szívébe férne, De ha nem sikerült, jónapot! Én nem tudok erről semmit, Bár húsz éve tanulmányozom Marsomat, - s hogy ki tanít, kit? S mikor lesz kuss a csókolom? S mikor lesz eggyé a lehetetlen? Ha örökké hiszed, hogy való? Ha erősebb vagy, mikor tehetetlen, S mégis ő a megváltó. Kép: www.wmn.hu

  A szívem egy darabja Nálad maradt a szívem egy darabja, letörted és magaddal vitted azt, azóta félrever, parányi hangja talán egy pillanatra már kihagy. Magaddal vitted és nagyon hiányzik, sajogja még az itt maradt fele, ledobja untalan megint a fáslit, bevallom, én alig bírok vele. De így csak álmatag bolyong, vajúdik, kutatja bár az elmaradt felét, azóta senkihez se nem szabódik, a bánatából ennyi épp elég. Ha még darabját egyszer visszahoznád, az is lehet, vadul dobogna hozzád.

Fiatal Nóra: Szeptemberi imádság Szent színe van az ősznek, Ez az Isten évszaka. Lassú vér, lassú imádság, Nem a fülledt hús szaga. Akkor volt, hogy imádkoztam Gyermek voltam még. Miatyánk – én betanultam. Recitáltam, nem értve, miért. Isten teste olvadt bennem, S nem értettem, száraz volt. A szentképekkel párbeszédet Folytatott a monológ. De hirtelen megfordult a világ. Vérvörös ló vágtatott felém. Az alvilág királynőjének szánt Egypár hetyke hitvány legény. Soká nem sírtam már. Fájdalmamat nem kapartam. Fergeteg vihar nevetésem Maszkom lett, noha nem akartam. Kemény lett a szív, értő, de bántó. Nem mállott a vakolat Mit felpakoltam magamra, ó!- Hogy többé ne bántsanak. Mostan maszkom levetem fáradtan. Boldogságom merő hazugság. Bárki kívülről szépnek láthat. De nem látja a sebek nyomát. S ha ismét elcsendesülve lép a szív Már csak szomorú arcom szeretném. Mert a szenvedő a legszebb szép. S már értve imádkoznék, nem mint rég. Kép: www.kepguru.hu

HIBÁZTAM. Hol voltál eddig, hol rejtett a világ? A legszebb érzést adtad mikor Rád talált mámoros,lelkem. Égi kegyelem, elvezetett hozzám, s párás lett minden előttem, könnycseppek homályosítják szememet, arcomon lepereg s a szívemet mossák csendesen. Gondolatom labirintusában könnyen elvesznék, de a bensőm dobbanása életet jelez, s a végtelen zűrzavarban kiabál a szívem. Hol voltál eddig, keresnem kellett volna Téged! Elmentem melletted, s nem hallottam, hogy kértél maradjak Veled.. Valóban hibáztam, a vakságom útját jártam. Ahogyan eddig Téged sem láttalak, most büntetve magam, szívemet kalodába zártam. Nyisd ki, a megbocsájtás kulcsa Nálad van. Így válok szabaddá, hogy láthassalak végre, s  jöjjünk együtt ki a fényre. Szeretni és Szeretve lenni Marik Mária 🌹® Foto:Internet.

Érzés .... Érzés mi oly bonyolult. Érzés mi nem fogható. Az érzés nem látható. Az érzés nem mutatható. Az érzés benned van. Az érzést csak Te érzed. Az érzést átadni nem lehet. De ha egyszer megérint el soha nem feleded. Mindig ott van.Mindig veled van. Szíved lángra gyújtja. Tested ég a vágytól. Ég ,lángol és már tudod mi az mi Téged megérint.Igen ez az a csodás érzés. Neve is van,de félsz kimondani. Ha kimondod,csak pirulsz,de oly boldog vagy. Igen ez az! Hát persze,hogy tudod! Ez a szerelem. E az az édes ,vad érzés,mi bonyolult,nem fogható. Nem látható,nem mutatható. De benned van és érzed. 2021.07.23.Dobos Anikó

Verseim ..... Verseim elapadtak hiányzik az ihlet mit megszoktam. Jön majd újra és írhatok szebbet jobbat. Hisz ha be indulok a tollam csak ír úgy mint most. Ritmusa pezsdítő és serkentő. De lehet ,hogy ez is csak egy kis kimenő. Nem  az nem lehet! Hisz a vers sosem pihen. Mindig új és friss. Mi agyamban jár itt írom Én. Le írom a szépet a jót a kellemest. Ha kell a bánatot is éppen. Hangulatom sem ilyen se olyan. A versem sorai szaporodnak. 2021.07.23.Dobos Anikó