Varjú Zoltán:VOX POPULI,VOX DEI

Varjú Zoltán 

VOX POPULI, VOX DEI

Nincs semmi baj, úgy látom, minden mindörök, 

Igazából, semmi sem változik az emberietlenség

Lelkében. Hiszen, ha életedre török, ugyanazon

Gonoszság vezérli a testemet, ami végül eltemet,

Hagyván elporladni lelkemet, ami öröktől fogva 

Így volt, van jelen. Sajnos, nem csak képzelem,

Komplexusokba zárva arat a félelem, mint egy

Förtelmes ragály rohasztja le a hajdanán szép,

Emberit, az emberi érzéseket. Amit aprópénzre

Váltott fel a gőg, a hatalom és uralkodási vágy,

Meg a mindent átható gyűlölet. Megható, már-

Már ez az őrület, amitől felzokognak oly sokan,

Míg a földi lét, lassan, de biztosan, a saját maga

Által teremtett vesztébe rohan. Ma már felsikolt

A föld, lerázná a vérszopóit, lerázva gyermekét,

Aki, nap mint nap az életére tör, segítségül hívva

Istenét, bízva benne, Ő, majd minden élősködőt 

Elsöpör a meggyalázott föld színén. Meginogva

Ön-hitén, identitászavarukkal küzdenek az önhitt

Izmusok, kirekesztve bárki mást, a mára már, jól

Bevált, ősi, gonosz rigmusok. Félelem táplálta

Gyűlölet ölet, ami a léleknek a gyilkosa, gyakran

Járva kéz a kézben, közönyt szül a cinizmusnak,

Gyermeke lesz cinkosa. Vádol, listáz, tilt, betilt,

Közben megfigyel, várja, mit lépsz, ha megzsarol

Egy legutolsó senkivel, de nem éri be ennyivel,

Lelkedre vágyik minduntalan. Hasztalan tennél

Bármit ellene, a fotelbe épített örvény a mélybe

Húzza testedet, megkötözve az elméd, rabigába 

Hajt. Idővel, fel sem ismered a bajt, rabul ejti

Értelmed a kényelem, a birtoklási vágyba rejtett

Mindent akarás, és az elvesztéstől való félelem.

Hol van itt az értelem? Kérdezem. Kétkedem,

Hogy valójában kérdezem, hiszen, ha én, ezt

Tényleg megteszem, rabláncra fűznek egyesek,

Aki; vádol, listáz, tilt, betilt, elhallgattat, vagy

Csupáncsak megzsarol a létezéssel, ahol, csak

Az élhet, ki meghajol. Meghajol, vagy derékban

Eltörik, szándékát és kedvét elveszik, megtörik

A hazug ígéretek, amit ma megígérnek, holnap

Bátran megszegik. Mindenki számít, ez lett

Mára a jólcsengő, szép, és hangzatos szlogen. 

Igen. Milyen szép is lenne hinni, ezt a szólamot,

Hazugságokat feledni, felhőtlen mosollyal, víg

Perceken, órákon át, örömkönnyekig nevetni…

Nevetni mindenen, és őszintén a szemekbe

Nézve hinni, hinni abban, hogy még van, aki

Úgy gondolja, mint te meg én; - Élni akkor

Érdemes, ha van, akit szívből, tisztán szeress! –

Ezen, gyönyörű földgolyó, bármelyik szegletén.