Ady Endre: Emlékezés Táncsics Mihályra

Ady Endre: Emlékezés Táncsics Mihályra


Kend volt, Táncsics Mihály,

A mi kora lelkünk:

Attila ugarján,

Táblabírók földjén,

Szenvedő szerelmünk.


Kendet ostorozták,

Kutya se becsülte.

Mert kend senki se volt,

Mindenkiért hevült,

Paraszt-anya szülte.


Kendnek sok fájdalmát

Szivesen fájlaljuk

S e fájó országban

Kendnek ős szerepét

Szivesen vállaljuk.


Kend, bizony, elporladt,

De mink, akik élünk:

Vagyunk bizalommal,

Vagyunk új Táncsicsok

S miként kend, remélünk.


Kend új rendet akart:

Mindenkit szeretni.

Mi más rendre vágyunk:

Vagy igaz világ lesz,

Vagy nem lesz itt semmi.


Kendet azért mégis

Áldjuk, mint egy szentet.

Istenünk: az Eszme,

Haló porában is

Áldja-verje kendet.


Fotó: Táncsics Mihály (1799–1884) író, politikus. Rusz Károly metszete. (Vasárnapi Ujság, 1868. március 15.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)