Mikszáth és Pósa Lajos találkozása

 Mikszáth  Kálmán  negyven  esztendős  írói  jubileumának  végzetesen  hajszás  ünnepségeire  Pósa Lajos  is  megérkezett.  Egy  régi,  megsárgult  papír lapult  a  zsebében,  amit  valaha  Taxi:  az  ifjú Mikszáth  írt  neki  emlékezésül  a  rimaszombati gimnázium  padjaiban. 

Zsongtak  sorra  a  köszöntők,  csengtek  a  poharak,  az  emelkedett  hangulatban  egyszer  csak felállt Pósa: 

—  Ide  hallgass,  Kálmán!  Úgy  is,  mint  Taxi. Ezt  írtad  te  nekem,  valaha  réges-régen. 

És  szépen  szavalva,  olvasni  kezdte: 

A  mosolygó élet 

Távol legyen tőled, 

Minden  jó, mi  vagyon, 

Kerüljön, de nagyon. 

Kísérje  léptedet 

A gyász emlékezet. 

A szívedben légyen 

Keserűség, szégyen. 

Mindenkiben  elhűlt  a  vér.  Mikszáth  felpattant a helyéről. 

—  Ezt  én  írtam'?  Nem  hiszem  én  azt.  Nem voltam  én  ilyen  komisz  ember.  Lehetetlen. 

—  Lehetetlen?  —  simogatta  ravaszul  a  bajszát Pósa  bácsi.  —  Ehun  van,  ni!  Nézd  meg,  ha  nem hiszed.  Azzal  odanyomta  a  kezébe  a  papírlapot. 

Mikszáth  mohón  pillantott  az  írásra.  Egy  pillanatig  nézte,  aztán  elnevette  magát.  Szélesen, vidáman. 

—  Most  már  emlékszem.  Az  én  írásom.  Az  én versem.  Vállalom.  Csakhogy  elhagytál  belőle valamit.  Itt  áll  alul,  hogy:  vágd  ketté,  és  illeszd össze...  Ha ketté  vágod  a két strófát,  és  egymás mellé  olvasod,  akkor  jön  ki  az  igazi: 

A  mosolygó  élet  kísérje  léptedet, 

Távol  legyen  tőled  a  gyász  emlékezet. 

Minden  jó,  mi  vagyon,  a  szívedben  légyen, 

Kerüljön,  de  nagyon,  keserűség,  szégyen. 

Hej,  sormetszet,  sormetszet...  Mennyit  kínozták  vele  szegény  rimaszombati  gimnazistákat... Míg  végül  Mikszáth  tollából  ez  a  sormetszetet kifigurázó vers fakadt. 

Eszerint  Mikszáth  tolla  nem  negyven,  hanem —  a  sormetszet  törvényének  ihletére  —  ötven évvel  a jubileumi  ünnepség előtt kezdett  alkotni. 

Békés István gyűjtésébő / A Hét 1972

Rajz: Glatz Oszkár