Gáll Júlia-Az elmúlás csendje

Az elmúlás csendje


Lassan pereg az idő szála,

mint őszi lomb az ágon át,

egy sóhajtás a lét világa,

egy pillanat és tovaszáll.


A napfény árnya hosszabb estig,

a szív is csendesebben ver,

az emlékek, mint köd eresztik

a földre, hol sok titok hever. 


A hang, a fény, régi nevetés,

mint távoli harangszó, halkul,

minden, mi volt, s mi épp elvész,

egy régi álom nyomán alakul.


De van a csendben valami szép,

egy szelíd, tiszta megadás,

mert semmi nem vész el egészen,

csak átlép, s lesz új dallam, más.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)