Erdős Sándor - Tüzes Bendegúz — Az űrbetyár - Pusztai legenda

 

Tüzes Bendegúz — Az űrbetyár

A pálinka útja a csillagok között

Tüzes Bendegúz, a puszta híres betyárja, aki úgy tudott köszönni, hogy közben a fél falu megijedt, egy este különös üzenetet kapott egy hullócsillagtól: „Hozd el a földit – a galaxis vár.”
– Na tessék, még az ég is piálni hív – morogta, és már pakolta is a nyeregtáskába az üveg szilvapálinkát.

Így került a Rigel-9 peremére, a „Fekete Lyuk” nevű kocsmába, amelynek törzsvendégei rég elfelejtették, mi az a számla. A helyiségben androidok koccintottak olajjal, kalózok vitatkoztak a becsület árfolyamáról, és egy foszforeszkáló idegen próbálta meggyőzni a többieket, hogy ő valójában csak rossz világításban van.

Bendegúz letette az üveget az asztalra. A zaj hirtelen elhalt.

– Mi ez a lötty? – mordult rá egy kalóz, aki olyan másnapos volt, hogy azt hitte, józan.

– Ez kérem – húzta ki magát Bendegúz –, nem lötty, hanem a magyar puszta folyékony igazmondása. Aki ebből iszik, az nem kérdezi meg többet, hogy „Hol vagyok?”, mert úgyis mindenki megmondja neki.

Az ufó bátor volt, meghúzta az üveget. Először zöld lett, aztán lila, végül olyan színbe váltott, amit a természet csak másnap reggel mer kitalálni.

– Ez… ez… – hörögte – … ez galaxis-romboló!

– Téved, barátom – felelte Bendegúz. – Ez puszta-romboló. A galaxis még bírja, de a maga gyomra hamarosan szavazni fog ellene.

Az android is kóstolt, mire szikrázni kezdett. – Rendszerhiba! – kiáltotta.

– Nem hiba – javította ki Bendegúz –, csak a magyar szoftverfrissítés. Ingyenes, de mellékhatásokkal.

A kalózok egymás után próbálkoztak, végül hanyatt estek. Bendegúz körbenézett:
– No látják, ezért nem lehet a pálinkát betiltani. Ez egyszerre ital, orvosság és fegyver.

Ekkor megérkezett a Nebulai Kárpátok bűnszövetkezete, élükön Palóczy-Borossal.
– Add át a pálinkát, betyár, különben baj lesz! – förmedt rá.

– Maga téved, uram – mondta Bendegúz nyugodtan. – Baj akkor lesz, ha átadom. Mert ha maga megissza, úgy fog énekelni, hogy az egész galaxis szégyenkezik.

– Akkor párbaj! – kiáltotta Palóczy-Boros.

– Rendben – bólintott Bendegúz. – De nem karddal, hanem kupával. Aki állva marad, azé az üveg.

Három kör után Palóczy-Boros a padlón feküdt, és szavalni kezdte a magyar népmeséket, pedig soha életében nem hallott róluk. A közönség tapsolt, az android újraindult, az ufó fényorgiát rendezett.

– Látják, pajtikák – kacsintott Bendegúz –, a pálinkát ellopni nem lehet. Aki megpróbálja, azzal együtt jön a másnap. Igyunk inkább együtt – úgy legalább lesz, aki hazacipel.

A kocsma ekkorát még nem nevetett. De a galaxis vezetői nem mulattak ennyire: a Hivatalos Fegyverjegyzék Bizottság másnap rendkívüli ülést tartott, és a pálinkát III. kategóriás tömegpusztító szernek minősítette. Az indoklásban ez állt: „Képes egyszerre megsemmisíteni a gátlásokat, a bánatot és a józan ítélőképességet.”

Bendegúzt persze ez nem zavarta. Amikor az űrhajós újságírók megkérdezték, mit szól a döntéshez, csak ennyit mondott:
– Kategóriák ide vagy oda, egy pohár pálinka mindig többet ér, mint egy űrflotta. Az egyik bátorságot ad, a másik csak zajt.

Így lett a földi pálinka intergalaktikus legenda, meg egy közmondás alapja: „Jobb egy korty Bendegúzzal, mint egy egész üveg ellene.”