Tandori Dezső Művész Társaság

Új kezdet. . . A vándor fejére húzta fekete kapucniját, majd zsebre dugta kezeit. A tizenkilencnek se látszó fiú a távolba mereng és gondolkozik. Már nem esett, a hetek óta aláhulló őszi falevelek mégsem zizegtek lába alatt. Teljesen átáztatta őket a majd három napig tartó zivatarszerű csapadék. A park, ahol állt jóval magasabban van, mint a város amin kívül esik. Még kívül. Hamarosan elnyeli a fejlődés és a bolygó meghal. Legalábbis abban a formájában, ahogy az emberiség azt eddig ismerte. Akkor majd elhagyják azt. Tudja jól igy lesz, hiszen mindig igy van. Majd eltelik újabb ötven millió év, és újra kezdődik a civilizációs fejlődés. Tizenkétezeregyszáz éve járja ezt a világot. Volt már Jézus, Buddha és megannyi történelem formáló személy a fejlődő civilizáció folyamán, bejárta szinte az egész világot. Most, útjának végére ért. El kell engednie kezét nevelt gyermekének, ennek a fejlődő társadalomnak. Még tele vannak hibákkal és vadhajtásokkal. Mégis el fogja engedni őket, járhassák a ...

Aurora Amelia Joplin  Az életre kelt üzenet A nyár hirtelen érkezett a hegyek közé, a Nap ragyogott az égen, és meleg sugaraival aranyszínű fénybe vonva festette a tájat. A zöldellő rétek tele voltak virágokkal, a fák friss levelei pedig suttogva meséltek a szellőnek. A Kék-hegyek között egy kis tisztás terült el, ahol az ég kékjével és a föld zöldjével csodás kontrasztban találkozott. Luca a tisztás szélén ült, szívében hatalmas várakozással. Gyermekkori hely volt ez, számára szent hely. Az elmúlt hetekben gyakran járt ide, hogy elgondolkodjon az életén, de most valami más miatt ült itt. A kezében egy kis papírfecni lapult, amit reggel írt, és amit azóta is csak nézegetett, de még nem küldött el. „Szia, Mia. Remélem, jól vagy. Szeretném, ha találkoznánk. Van valami fontos, amit meg kell osztanom veled.” Ahogy a Nap szépen szórta sugarait, hirtelen megjelent egy alak a tisztás szélén. Mia állt ott, zöld ruhában, a napsugarak játékosan csillogtak a hajában. Luca szíve egy pillanatra...

SZEPLŐCSKE KIRÁLYKISASSZONY  Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Nagymedve hegyen túl, volt egy hatalmas királyság. Annak a közepén, egy szépséges, csipkéstornyú palotában, élt a fiatal királyi pár. Felhőtlen boldogságukat, csak az a szomorú tény árnyékolta be, hogy a gyermekáldás mind ez idáig elkerülte őket.  Ám az egybekelésük ötödik évfordulójához közeledvén, mégis csak megtörtént a csoda. Ugyanis a királyné, szinte egyik napról a másikra, szemlátomást gömbölyödni kezdett. Aztán egy szép napon, már a harsonák jelezték, hogy a várva-várt királyi sarj megérkezett.  A hír hallatára az alattvalók, tömegesen indultak a királyi udvarba. Mindannyian a kis jövevényt, akarták látni. Hangos éljenzéssel fogadták a királynét, amikor az megjelent a palota erkélyén, karján az aranyszőke hajú kislányával. A nagy örömmámorban észre sem vették, azt a gonosz varázslót, aki közöttük előrefurakodva, valamiféle varázsigét mormolt magában. A királyné egy ideig meghatódva nézett le reájuk...

  Benedek Elek születésnapjára emlékezvén meséket mondanak szerte az országban. Ma van a magyar népmese napja. 2005-ben a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésnapját – szeptember 30-át – fogadták el a magyar népmese napjának. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a hazai népmesekincs értékeire, valamint  a mesékben fellelhető egyetemes örök értékeket, bölcsességet átadja a legfiatalabb nemzedékek tagjainak. Mesekönyvet olvasó lányok, 1938 (Fotó: Fortepan) Benedek Eleket nemcsak a hazai meseirodalom egyik megteremtőjeként kell számon tartanunk, hanem egy olyan nagy tekintélyű közéleti és a kulturális szereplőként is, aki egész életében a nemzet ifjúságának felemelkedésén dolgozott. Országgyűlési képviselőként (1887–1892) gyakorta szólalt fel a népköltészet, az ifjúsági irodalom és a közoktatás fontossága kapcsán.  Helyesen ismerte fel, hogy az oktatás, a saját kultúra megismerése nélkül nem lehetnek sikeresek a következő generációk. Pósa Lajos...

Búcsúzó! A forró vágy , oly  perzselő Nyári nap szenvedélyén, Mint Vérző szíve  pipacsok mezején,  fellobanó  tüzes lángjai ! Testét  lágy , oly selymes   Rózsák Szirmai  takarják ,  Perzselő örítő vad vágyait Börtöne  ,tüskés árnyékában !  Billincsét , oly vadul ,  Letépve  búcsúzik  Sötét árnyékából,útjára indul  Oly szabadon Végtelen kéklő  egén ! Elveti , lehulló , elmúló   Oly fájjó , szomorkás , elsárgult levelét!  S Széllel ringatja , Búcsú múltjának fájdalmas énekét!  Mint Fellszálló csillagai között Fényország kis gyémántjai , Szívének , oly fájjó búcsúzó tükrének ,... Szilánkos darabkái !

Erdős Sándor A privatér Drake odébb rúgott cipője orrával egy kavicsot, ami nagy ívet leírva a járda melletti árokba esett. Reggel óta törte a fejét, milyen új és jól jövedelmező üzletbe vághatna bele. Ötletekből sohasem volt nála hiány, de már többször is meggyűlt a baja a hatóságokkal jogértelmezési ellentmondások miatt. Értve ez alatt, hogy Drake a jogot elég különös módon értelmezte, ha valami üzletben pénzt szagolt, akkor a törvényeket figyelmen kívül hagyva jogosnak érezte a tevékenységeit. Sajnos ez nem kockáztathatta meg újra, hacsak nem akart bennalvós táborban tölteni néhány évet. Nem akart. Legjobb ötletei rendszerint séta közben jutottak az eszébe. Figyelte az embereket, a szokásaikat legfőképp a pénzköltési szokásokat. Ebből merített ihletet. Épp a TACSKO üzletlánc hipermarketje előtt haladt el, mikoris fény gyúlt az agyában és egy remek üzleti lehetőség ötlete fogant meg benne. Egy teljes mértékben legális, de nagy haszonnal kecsegtető, kis beruházást igénylő és az üzleti...

Oláh Timi- Erdős Sándor Ősz O:T Őszi szél suhan át a fák ágai között, Valami ma délben, ide költözött, A nyár leköszönt és ledobta ruháját, Az ősz megérkezett és új színekkel várt ránk. E.S Hozott sárgát, rőt aranyat, Hozott hűvös szeleket. Egész télig itt is marad, Nem ereszti kezemet. O.T Vannak napok, amikor még langyos széllel simogat, Olyankor a színeivel, ki a térre hívogat. Vannak viszont esős napok, hűvös, ködös éjjelek, Jó olyankor bekuckózni forró csokis tej mellett. E.S Csak kacsingat néha a nap Kék felhőfátyla mögül. Ősz lehelete megsimogat, A tájon ködlepel csücsül.