Tandori Dezső Művész Társaság

A szomorú bogár kalandjai Hetedik fejezet  A diadalmenet, amelynek minden lépése félrecsúszott A Harmatos Puszta Szabadcsapat másnap reggel – vagyis pontosan tizenhét perccel az emberi beavatkozás után – elindult diadalmenetben vissza a táborába. Legalábbis a kapitány szerint. Valójában inkább egy zavaros, ragadós, kótyagos menetelésről volt szó, ahol mindenki más irányba próbált haladni. A kapitány katonás rendben vezette a csapatot, minden második lépésnél elcsúszva egy cukorkristályon. – Jobbra át! – kiáltotta, és mindannyian balra borultak. – Balra át! – tette hozzá, mire mindenki jobbra hasalt. – Ez fegyelem kérdése! – hirdette büszkén, miközben a potroha tetején csúszott előre, mint egy rovarszán. A szúnyog még mindig a saját szívókáját próbálta kihúzni a kristályból, amit magával cipelt. Ez miatt úgy nézett ki, mintha egy cukorfalat vezette volna pórázon. – Lám, megszelídítettem az édes molekulát! – jelentette be fennhangon. – Lovaggá kérek előléptetést! A szitakötő időről-i...

Erdős Sándor A Jégember- projekt A gleccser csendje nem hasonlított semmilyen másikra.  Az idő ott fenn nem telt – csak várt. A jég mélyén egy test feküdt, fagyott mozdulatlanságban.  A tudomány később Ötzi néven ismerte meg, de ő maga soha nem tudta, hogy ezer évek múlva újra meg fog születni – nem húsban, hanem adatban. Dr. Farkas Dóra, a bécsi Genetikai Kutatóintézet vezetője  már tíz éve foglalkozott a paleo-DNS rekonstrukciójával. Egyetlen minta maradt, amit senki sem mert megpiszkálni: az Ötzi vállából kihúzott nyílvessző körül maradt szövet.  Abban valami furcsa információs zajt találtak – nem baktériumot, hanem mintha digitális mintázatot. A 2042-es év volt. A CERN új kvantummemóriája képes volt  biológiai sejtstruktúrákat szimulálni atomról atomra. Dóra csapata feltöltötte a mintát – és a gép  önálló mintafelismerést jelzett. A kód, amit visszaadott, nem genetikai, hanem nyelvi szerkezet volt.  Az első üzenet, amit ki tudtak olvasni, egyetlen ...

(A.K. András.) A háború dicsőítése . – Csend legyen már! A kutya úristenit neki.  Kiabált ki ablakából egy éltes öregember. – Az ember a saját hangját se hallja, úgy zsibonganak! – Bujon vissza a lyukba Tata! Senki sem kérdezte a véleményét. Szabad országban élünk és senki sem mondhatja meg nekünk, mit tehetünk és mit nem! – Na várjon csak! Majd mindjárt lemegyek. Akkor majd elmegy a jókedve! – Ha lejön, akkor majd vissza is megy Papa! A nagyhangú, fiatalokból álló társaság jót nevetett az öregen, majd folytatták a heves diskurzust. Átbeszélték a napi ideológiai, politikai és nagyhatalmi, szerintük lényeges kérdéseket. Minden téma szóba került, minden, ami szemét csak a médiából ömlik. Kóla, csípsz, energiaital, papírzacskóban dobozos sör. Közben ment a snapszer parti. Elmúlt már este fél kilenc, és ezen a környéken ilyenkor már csend és nyugalom az úr. De nem most. Most fennhangon megy a vita, a diskurzus. Amerika, Oroszország, a Nátó. Mindkét oldalról, akárcsak egy papagáj a jól ...

Veress Marika Ölelésed  Ölelésed csendes templom  hol a szívem imát remeg. Feloldódik a fájdalom, fényt gyújt bennem a szeretet. Ölelésednek mámora mint eső után a föld szaga. Ott van bennem mindenkor, mint egy csodás szimfónia. Ölelésed édes álom  puha fény az esti tájon. Ha átölelsz én remegek,  két karod közt megpihenek. Karjaid között béke van lelkem nyugszik templomodban. Ölelésed kút a nyárban, tiszta víz a forróságban. Ha hozzád érek, élek ujra  mint a harmat hűs hajnalban. Ölelésed halk szép zene, testünk beszél, a szó néma. Kép: Állóné Veress Mária portréja

Erdős Sándor Hófehérke és a hét szabadnapos mély növésű tag  Ha valaki valaha azt mondta volna nekem, hogy a világ legszebb nője egy erdőben lakik hét szakmunkás albérlővel, valószínűleg rávágom, hogy „az nem erdő, az munkásszálló”. Pedig a történet – mint annyi más tévedés – valóban így kezdődött. Hófehérke, az ismert szépség, akiről még a tükör is csak állva volt hajlandó véleményt mondani, egyszerűen elhagyta az udvart, mert az anyósának nem volt humora. Márpedig egy királyságban, ahol a varázstükrök is panaszkodnak a túlóráért, ez súlyos hiba. Az erdőbe menekülve Hófehérke egy házikóra bukkant, ami kívülről kedvesnek tűnt, belülről viszont olyan rendetlenség uralkodott, hogy még a pókok is felvették a munkavédelmi sisakot. A házban hét törpe lakott, akik egy bányavállalkozást vittek, kétes sikerrel. A hét törpe rövid bemutatása: Szende, aki sosem szólt, de annál hangosabban köhögött, amikor pálinka volt a közelben. Morgó, akit senki sem szeretett, kivéve a kocsmárost, mert mind...

Erdős Sándor Az ajtó A régi városi könyvtár pincéjét már évek óta nem használta senki. A lépcső rozsdás korlátja csípős szagú nedvességtől csillogott, a falakon penész és régi, megszáradt pókhálók tapadtak. A helyet csak egyetlen ember látogatta: Kovách Máté, a könyvtár új gondnoka. Máté mindig is szerette a magányt, azokat a zugokat, ahol a múlt vastagon ülepedett a levegőre. Amikor először lement a pincébe, a kulcscsomója remegett a kezében, de nem a félelemtől — inkább valami megmagyarázhatatlan izgalomtól. A légkör olyan volt, mint egy elfeledett álom: fojtott, suttogó, kíváncsi. A pince mélyén, a régi kazánház mellett, egy ajtót talált. Nem szerepelt a tervrajzokon, pedig a könyvtár épületét 1892-ben építették, és minden részletét gondosan dokumentálták. Az ajtó fekete volt, fémes, mint egy széf fedele, de középen aranyszínű díszítések futottak rajta — nem díszes vonalak, inkább valami írás, amit nem tudott elolvasni. Próbált rajta kulcsot, feszítőt, még kalapácsot is, de az ajtó ...

Erdős Sándor Árpád vezér galaktikus bevonulása (avagy: így jöttünk mi – de ezúttal hipersebességgel) A csillagközi tér végtelen sötétje fölött, valahol a Tejút bal hátsó szárnyában, egy nagyobbacska üstökös mögött bujkált egy rozoga űrhajó. A neve: Turul I., bár a fedélzeti számítógép ragaszkodott ahhoz, hogy inkább T-001 Ludovika-osztályú űrbetyár fregatt. – Ne mondd már, hogy fregatt – morogta a kapitány, egy termetes, bajuszos alak, akinek a sisakján turulmadár-dísz trónolt. – Ez inkább egy csillag-kazán, amit gumipapucsban lehet csak megjavítani! Ő volt Árpád vezér, a magyar klánok űrflottájának parancsnoka, a világegyetem első emberiségbe oltott büszkesége, és egyben az utolsó, aki hitt abban, hogy a navigációs térkép nem fejjel lefelé van. – Kapitány, a csillagiránytű megint megbolondult – jelentette be Ond vezér, a hajó főprogramozója és önkéntes filozófusa. – Azt mondja, hogy a legközelebbi lakható bolygó egy „Magyarország” nevű hely, de olyan nincs a katalógusban. – Akkor mi l...