Tandori Dezső Művész Társaság

WASS ALBERT RÖVID ÉLETRAJZA  Wass Albert, a magyar irodalom egyik legérdekesebb és legvitatottabb alakja, 1908. január 8-án született Válaszúton, Erdélyben. Gyermekkora a magyar népi hagyományok és a természet szeretetével telt, és ez a világ nemcsak a személyiségét formálta, hanem írói munkásságát is. A szülőföld iránti kötődése és a természet varázsa végigkísérte életét, és ezek az élmények írásaiban is megjelentek. Wass Albert irodalmi pályafutása a húszas évek végén kezdődött, és már fiatalon jelentős figyelmet kapott. Művei, mint a „Funtineli boszorkány” és a „Kard és kasza”, nem csupán történetek, hanem az erdélyi táj és az ott élő emberek életérzését tükrözik. Képzeletének és tájleírásainak köszönhetően az olvasók szinte láthatják, hallhatják és érezhetik az erdélyi havasok friss levegőjét és fagyos leheletét. 1945-ben, amikor a háború után Magyarország újra a megszállás alatt állt, Wass Albert elhagyta szülőföldjét, és az Egyesült Államokba emigrált. Ez a száműzetés drámaia...

Erdős Sándor Az árva cica Az este már a háztetőn motoszkál, ahol fénylő nap táncolt nemrég. Szíved rejtekéből kidobtál. Csupa múlt lettem, s néma emlék. Valaha ölben feküdtem lustán, gyermeknevetés volt a zene. Most kóbor vagyok, árnyék az utcán, mi simogat, a bánat keze. A házak zárva. Ablak se néz rám. A szél se barát, csak űz, csak ráz. A világ rideg, s én egy kis árnyék, csak enni kérnék s egy kis hazát. De mégis várok. Mert hinni muszáj. Hogy egyszer újra jön egy kéz, mely nem taszít, csak simogat, s a szívem újra dorombolni kész.

A.K. András Valkűr . Barbara, nem volt se hős se bátor. Nem gyűlölt és nem volt rossz ember sem. Most mégis rosszat készül tenni. Olyat, amit a tízparancsolat egyértelműen tilt. Ne ölj! Igen, Barbara hívő lélek, most mégis megszegi azt, ami a hite alapja. Negyvenkét évesen volt rajta kis súlyfelesleg, látszottak már az évek. Mikor egyértelművé vált számára, hogy a jog, a rendszer, amiben egy életen át hitt cserben hagyta, akkor jutott végleges döntésre. Magát okolta a történtekért és ezért büntetést érdemel. Negyvenkettő volt, amikor dolgozni kezdett magán. Személyi edzőt fogadott. Célja lett az életben, élete utolsó szakaszához érve. Nem, ez nem bosszú amire készül. Nem. Ez igazságszolgáltatás. Ez tükör azoknak, akik azt hiszik a rendszeren felül álnak. Akiknek mindent szabad, akik mindent megengedhetnek maguknak. Célja lett és ehhez eszközök kellettek. Teste, nőiessége, csábereje lesz az, amit fel fog használni. Eddig is jó bőr volt, a genetikája különleges testi adottságokkal ruházt...

Váci Mihály : Gyalog szerettem volna jönni Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy frissen érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem. Gyalog menni az utcán végig, előre köszöngetni ott. Tornácokon üldögélni, mint régen, hogy mindenki arcomba nézzen, s mondják: - "Semmit se változott!" Gyalog szerettem volna jönni át a szorgalmas földeken, mindenkinek által kiáltni, mezsgyén átlépni, kezet rázni: "Na és a munka, hogy megyen?" Gyalog szerettem volna jönni, hogy érezzem: - a telt kalász, a rét sok térdeplő füve elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át. Én gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem.

Ady Endre: A proletár fiú verse Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember. Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátú, De nékem új ruhát veszen S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítaná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám, ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének És boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám.  Kép: Ady Lőrinc - Ady Endre édesapja

Móricz Zsigmond: Árvácska (részlet) Hát mikor itt legeltetett a kis Csöre, nem is ment a nádas felé, hanem a dinnyeföld felé. És ott látott egy szép dinnyét, és levette, de nem volt kése, nem tudta elvágni, azért nem halt meg éhen a tele tál mellett, fogta a dinnyét, jól a földhöz vágta, a dinnye eltört, és akkor bele lehetett telepedni, s kézzel kiszedte a szép piros belét, és úgy jóllakott, hogy csoda. De még Boriska is örült, mert neki adta a dinnyének a héját, és azt Borcsa olyan takarosan kirágta, hogy mikor jött a kedvesanyám, kis Csöre eldicsekedett vele, milyen szépen kiette a dinnyéből a belét. - Hol vetted a dinnyét? - A fődön leltem. - Szabad a dinnyét leszakítani? Te bitang, szabad dinnyét szakítani a fődjén? Nem tudod, te alávaló disznó, hogy a dinnyét el kell adni, le merted szakítani? A tied az a dinnye? Hát tolvajt nevelek én belőled? Tolvaj leszel te nekem? De már ekkor verte is. A kislány nem értette a dolgot, onnan szokták levenni a dinnyét, amit meg akarnak enni. Ke...

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...