Tandori Dezső Művész Társaság

Erdős Sándor Énhasadás Én vagyok én – meg egy másik, vita megy, a jövőnk feslik. Ő mondja: „Balra! ”Én mondom: „Jobbra!” beleszédült a tükör a homlokomba. Egyikünk bátor, a másik kicsit félős. Egyik aszkéta, a másik egy  falánk álhős. Ha dönteni kéne, csak ordít a páros: „Most te vagy az okos!” – „Nem, te vagy a káros!” Így hát együtt, de széthúzva haladunk, egyetlen testben kétfelé szaladunk.

A.K. András Lázadó . – Rendben. Megcsinálom. De annak ára van! És a ceruzám igencsak vastagon fog fogni! – Mit jelentsen ez? – Üvöltött Áronnal négyszáz méterrel a föld alatt a bunker parancsnoka. –Megzsarolsz minket?! – Igen, meg. – Ez felháborító pofátlanság! Mégis mit képzelsz te magadról öreg?! A tábornoknak szinte lehetett látni a nyálát, ahogyan fröcsög üvöltés közben. Ám de áron arcizmai meg sem rezdültek. – Akkor tisztázzuk. Vagy megkapom, amit akarok, vagy csináld magad! Esetleg küldheted azt a zöldfülűt is, ám de akkor biztosan megdöglünk mind! Az nagy levegőt vett és elfordulva a parancsnoki állás ablakja felé. Amelyből a földalatti, három hektár alapterületű, és tizennyolc szintes bunkert szintjeit, szinte teljesen be lehetett látni. Nagy levegőt vett és kifelé bambulva egészen halkan, szinte sziszegve kérdezte. – Mit akarsz! – Nőt akarok! – A te korodban öreg?! Ez vicc. – Neked lehet, nekem nem. És az se mindegy milyen nőt, és az én feltételeimmel. Sajátot akarok, aki fele...

A.K. András. Piros pettyes labda . A régészek és az egész tudományos világ értetlenül állt, azt a bizonyos piros pettyes labdát nézve! Nem értik, és felfogni sem képesek sem az okokat, sem a magyarázatát. Mert nincs is rá magyarázat! – Biztos valami vallási jelkép! – Reppentek fel a teóriák. – A belsejében, halálos vírus van és azért vannak rajta a piros pöttyök, figyelmeztetésképpen az utókor számára! – Szinte azonnal megjelentek az összeesküvés és a konteos elméletek is. – Emberáldozatra használták, azért vannak körülötte valamiféle ismeretlen humanoid faj csontjai. – Mármint csak ott, ahol a testek nem tudtak részben vagy egészben mumifikálódni. – Valamiféle szertartáshoz használták ezt a piros pettyes labdát. Ami valójában egy kultikus eszköz. – Ez bizonyítja a megváltó eljövetelét! * Ilyen és efféle marhaságok keringtek még tudományos körökben is. Hogy mi is volt ez egészen pontosan? Hol és mikor és miért került oda ahová? Nos, kezdjük az elején. Ez egy teljesen átlagos piros pett...

Erdős Sándor Hangok Elhagytak kik körbevettek, álnok, sötét barátok. Reszketve ver borús szívem, vígaszra nem találok. Árnyalakok néznek engem, nyitott szemmel álmodom. Látogatnak emlékeim, látni őket fáj nagyon. Belesúgják a fülembe: – Elhagytunk mi örökre. Rettegek a hangjaiktól, ahogy szólnak hörögve. Nem hagynak el talán soha, mi marad, csak a magány. Társam lett a szomorúság, vígasznak ez sovány.

Erdős Sándor Varsás Sanya és a paptetű - Szigetközi legenda Varsás Sanya, a szigetközi rabsic, olyan alak volt, akiről a halőrök csak félhangon beszéltek, nehogy a puszta kimondással is bevonzza őket. Mert Varsás Sanyát sose lehetett elkapni. Ha netán mégis, akkor kiderült, hogy a horog valahogy a halőr nadrágjába akadt, és Sanya a legnagyobb tisztelettel szabadította ki, mintha legalábbis egy főtisztelendő úr reverendáját mentené a csalántól. Egy verőfényes reggelen azonban Sanya különös zsákmányra akadt. A szigetközi ártérben, ahol még a béka is két útlevéllel ugrált a vízbe, kifogott valamit, ami nem volt se ponty, se csuka, de még keszegnek is alantas. – Hát ez meg miféle állat? – morfondírozott Sanya, miközben a damil végén ficánkoló, apró, horgas képű jószágot nézte. A helyi folklór szerint ez lehetett csak a híres paptetű, amitől a halászok keresztet vetettek, a révészek káromkodtak, s a kocsmárosok sört eresztettek a hordó mellé, hátha eltereli a figyelmét. Sanya azonban vallás...

Erdős Sándor A  Gerbera-eset  A varsói katonai törzskávézóban – ahol a kávétól mindenki álmosabb lett, mint nélküle – éppen a NATO légvédelem helyi parancsnoksága ült össze. A tisztek méltóságteljes komolysággal kavargatták a cukrot, mely sosem oldódott fel, mert a cukorhiány és a kávéhiány között kétségbeesett fegyverszünet állt fenn. – Uraim – kezdte komoran a tábornok, aki mindig komolyan kezdett, de sosem komolyan fejezett be –, a lengyel égbolt ma biztonságban van. A radarjaink éberek, a rakétáink fényesek, a katonáink éberek… legalábbis ha nem váltanak éppen cigarettát savanyú uborkára a kantinban.  Ebben a pillanatban egy őrmester rontott be, zihálva, mintha az egész hadsereg futóedzését egy személyben vállalta volna: – Tábornok úr! Egy orosz drón zuhant le a kukoricásba! – Egy micsoda? – vonta fel szemöldökét a parancsnok. – Gerbera, uram! – jelentette az őrmester. – Így hívják! – Hogyhogy Gerbera? Ez valami titkos kódnév? – Inkább virágbolt.  A tisztikar kom...

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a katonai karrier  Pusztai legenda A Hortobágyon sok minden előfordulhat. Van, hogy a racka birka fejjel rohan a pusztába, van, hogy a gémeskútból inkább békát húznak fel, mint vizet, és van, hogy Trottyos Jenőt besorozzák katonának. Ez utóbbi a legvalószínűtlenebb, de mégis megtörtént. Trottyos Jenő juhász volt, s mint minden juhász, értett a birkákhoz. A birkákhoz való értés abból állt, hogy néha számolta őket, máskor meg nem. Ha nem számolta, akkor is megvoltak, ha számolta, akkor meg zavarba jött a tizenkettőnél nagyobb számoknál. Egy őszi napon azonban a porfelhőből előbukkant egy katonai sorozóbizottság, élén egy szigorú bajusszal, amely külön életet élt, és képes lett volna önállóan is parancsot osztogatni. – Maga az a Trottyos Jenő? – kérdezte a bajusz, mert a kapitány csak közvetítette a szőrcsomó akaratát. – Attól függ, ki kérdezi – mondta Jenő, mert a pusztán megtanulta, hogy előbb érdemes tudni, ki akar tőle bármit, mielőtt igent mondana. –...