Tandori Dezső Művész Társaság

Erdős Sándor Egy hullámnyi gyanú Harmadik fejezet Csöcsös Rozi Torzonborz többnyire ápolatlan külsejű, vagy tíz-tizenöt főre rúgó csődület állt az ivó előtti durván ácsolt deszkamólón. Első ránézésre is, egy gyengén képzett bíró, kiosztott volna közöttük vagy ezer év szigorítottat. Némelyikük kést tartott a kezében gyaníthatóan nem az esti szalonnázás előkészülete jegyében. Popeye és Pista hátsó fele oly mértékben beszűkült az ijedtségtől, hogy egy urológusnak valószínűleg három hétig vazelinbe kellett volna áztatni a kezét egy sikeres prosztatavizsgálat előtt. Rozsomák nyugodtan tekintett a társaságra ugyanis felfedezett a gyülevész népség mögött egy terepszínű ruhába öltözött alakot. Régi kártyacimborája és volt étterme egyik törzsvendége állt ott mosolyogva aki erőteljes baritonján meg is szólalt: – Hozott az ördög benneteket! – mosolygott továbbra is Rambó, mert ő volt az illető a letelt őrszolgálata utáni nagy örömében fürödve. Legalább valamiben fürdött, ugyanis Rambó a vizet nem...

Erdős Sándor Egy hullámnyi gyanú Második fejezet Falu a vizek felett  Armorika, nyugodtan mondhatjuk, hogy egyedülálló képződmény volt kis hazánkban. Több olyan helyről is tudunk, ahol a törvény szigora elől elrejtőzni vágyók kitaszítva magukat a társadalomból önálló kis államokat hoznak létre az állam keretein belül, avagy inkább azon kívül.  Ez a különleges, mocsarakkal ölelt hely azonban olyan egyedi volt, amilyet nem igazán találni a Föld nevű bolygón. Tekintettel mocsaras jellegére a környezetnek itt a házak cölöpökre épültek, mint Velence. A hasonlóságnak itt vége is szakadt az olasz viziváros és Armorika között. Egy aránylag nagy kiterjedésű sziget szinte mértani közepén kis belső tó helyezkedett el ami köré mindenféle víz hordta hulladékból, és bádoglemezekből egy kimondottan hangulattalan település épült. Ideiglenes, vagy állandó lakói a társadalom söpredékeiből, és vígasztalan kalandorokból verbuválódott össze.  Természetesen, mint minden állandó emberi települé...

Erdős Sándor Egy hullámnyi gyanú Első fejezet Egy új világ kapujában  Popeye, Rozsomák és Pista amennyire csak bírta félrehajtotta a parti bokrok ágait és így láthatóvá vált egy farönkökből összehordott, kicsit hódvárhoz hasonlatos alkotmány. Ember magasságú a rengeteg akácág miatt szinte áthághatatlan akadályt képezett. A halom alól folytak ki a vízbuzgárok, amiket felfedeztek. – Most már elmondhatom az uraknak a történetet, ami alapján bizton állítottam, hogy ez Armorika bejárata. Mint említettem megismerkedtem Trutyma Vazullal, aki beleszeretett az ételembe, amit nem is csodálok. Ez a nagyszerű ízlésű gurman a hatósággal szembeni kellemetlenségei okán úgy határozott, hogy irodáját és remekül javadalmazó üzletét Armorikába helyezi át. Költözése alatt még egy utolsó vacsorára betért az éttermembe és vagy öt felessel tompította az élét az ételnek. Ettől kissé megeredt a nyelve, tehát rájött a szófosás, hogy kissé vulgárisan, de az önök számára is érthetően fogalmazzak. –Most már ig...

Radnóti Miklós: Február Ujra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó; csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyár odakint, tollát rázza felé s cserren már a veréb. 1941. február 21.

Ezen a napon hunyt el Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író. “Hazafelé menet elgondolkoztam a világ során. Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt fölpofoztatom a bakterral. Az ország vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minisztertanácsos lesz a tudománya miatt. Ha pedig ő lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt az éppen nekem való hivatal, másrészt meg úgy se akarok sokáig itt maradni ennél a bakternál. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehén...

Molnár Kristóf Szeretem Szeretem a Napot, az eget, A csendben zúgó tengereket, Szakadó esőt, lassú szelet, Teliholdas, havas telet, Napsugaras, izzó nyarat, Hűvös, saras, üde tavat, Szeretlek téged, magamat És mind, ki szívemben maradt, Az okosat, a szépet, A változatos mindenséget, A mosolyod, a nevetésed, Szeretem az ölelésed.

Lény Ede A nyúl  aki nyúl akart lenni Élő szó: Előre szólok, hogy ez olyan eposz, aminek a vége, egy picikét laposz. Ki Hepi Endrét várja jobb, ha tovább lapoz. S E N K I se olvassa el- illetve kivéve, kinek nem degradál, hogy a hős meg lesz éve. Na bumm! ez van kérem lelőttem a poént, még szerencse, hogy lehetetlen írni ide komment...) (hehe) Tudjátok ti tán, hogy számtalan Titán él e földön, és föld alatt, ki időnként feljön, hogy megmondja a tutkót, az igazi földi paradicsom titkát? Ételmód doktorok, Fitt-nesz guruk, Feleséges életmód tanácsnokok, Hitt eltérítő szerzetek, És okosok, okosok, okosok. Olyan sok, hogy most eme helyen felsorolni nem is merem, mert kell a hely a sztorimnak, és az a röhej, hogy bár róluk is szó lesz, de a főbb szerepekben, egy nyúl leend, kinek a neve: Nem Lényeges. Na kérem: élt a nyulunk egymagában, dolgozott a RÉPA-gyárban, mint a kapálógép felkent vezetője, sem neje nem volt, se szerelme, vagy szeretője. Az anyja, néha noszogatta, hogy gondoskodni ...