Tandori Dezső Művész Társaság

Hosszu Norbert Örökké szépek! Meghasadt ég havas gyémánt porai Hullanak a fekete végtelenben, Hófehér fényükkel csillanak a könnyes,megfáradt  Vándorra. Szél fuvalatában Hallom még hangodat, S érezlek  Maradj meg  még nekem,...  Ne menj ,...várj még egy kicsit .  Örökké szép , mikor te ringattál,  S Lángot gyújtotottál,  Mikor úgy reszkettem, Örökké szép, mit egykoron daloltál. Most csend és csillagok  emlékek , örök remények.... Remények , mik élnek, égnek  Egy szerető gyertyalángban. Nem felejt ki őrizz, míg szíve dobban Egy hangot , egy mosolyt , Mikor már kialszik, dala elcsendesedik , S mindenütt fény és örök sötétség.

JANUS ARCÚ HOMO SAPIENS Nem igaz, hogy nincs igazság, Hazugság, hogy nincs hazugság. A világ két pólusú, A világ Janus arcú. Egyik tekén bizalom, Másikon kétely vagyon.  Nem létezik középút, Esetleg egy keresztút. Eszméink így kettéválnak, Majd a nagy kékségben Talán egyszer összefutnak: Mikor találkozunk Thanatosszal.   Kép: Szász Zsolt  Digital Art Gallery(AI)

Erdős Sándor A szomorú bogár kaladjai Tizenegyedik fejezet A hősies, de katasztrofális mentőakció A szomorú bogár helyzete kritikus volt: a méhbrigád sorfala mögött, hivatalosan „kabala-őrzésre” kijelölve, de a csapat többi tagja már forrón tervezte a hősies mentőakciót. A kapitány összeszedte a katonáit, és keményen odaszólt: – Elvtársak! A kabalánkat elrabolták! Ez nem csupán személyes tragédia, hanem a hadsereg becsületének megsértése is! Most mindannyian hősökké válunk! A szúnyog azonnal jelentkezett: – Én először repülök, és… és megharapok minden méhet! – Nyugodj, Sir Cukorszívó – szólt a kapitány –, csak ne a saját testvéredet! A szitakötő lobogó szárnyai közben már füstöltek, mert azt tervezte, hogy „drámai fáklyás rohamot” indítanak. A seregély pedig mélyen magába nézett, és a döntésre jutott: – Én… én elfogyasztom az ellenséget. Ha marad valami… visszük a kabalát. A támadás elkezdődött. A szúnyog bravúrosan csapódott a sorfalra, de a méhek – szigorú rendben, fegyelmezett zümmö...

Erdős Sándor A szomorú bogár kalandjai Tizedik fejezet A méhbrigád bevonulása A pitypanggyökér alatti zűrzavart egyszerre harsány, fegyelmezett zümmögés vágta ketté. Olyan volt, mintha egy katonazenekar próbált volna egyszerre trombitálni, dobolni és léghajókat indítani. A Méhbrigád közeledett. Elöl haladt a parancsnok, egy szigorú tekintetű darázsméretű méh, akinek a csíkjai olyan egyenesek voltak, mintha mindennap vonalzóval igazította volna őket. A szárnyát fényesre polírozta a reggeli harmat, és minden mozdulatából sütött a hivatalos hatósági önbizalom. – Figyelem, bogarak és egyéb kétes rovarok! – harsogta. – A Harmatos Puszta Szabadcsapat a méhköztársaság területén tartózkodik engedély nélkül, és ezzel megsérti a Cukorkészletek Védelméről szóló 37. számú rendeletet! A kapitány kihúzta magát. – Mi hősök vagyunk! Legyőztük az óriási kezet! – – Legfeljebb lecsúszott magáról – jegyezte meg félhangon a szomorú bogár, de ezt senki nem hallotta, vagy inkább mindenki úgy tett, mintha nem...

Erdős Sándor A Latrinaszolga éjszakája Az Undor Mestere Vannak, akik a bűztől menekülnek; én benne éltem, s talán belőle is születtem. Gyermekkorom óta a város méhének legsötétebb zugait ismertem: a szennyárkokat, a csatornákat, a latrinákat. Az emberek, kik nappal keresztet vetettek, ha rám néztek, éjjel titkon nekem köszönhették tiszta udvaraikat és illatos hálókamráikat. A szenny – ez volt az én mesterségem, és én, alázatosan, de megvetve, el is fogadtam sorsomat. Sosem ismertem apámat. Anyám azt mondta, a pestis vitte el, mikor még csecsemő voltam, de a piaci asszonyok mást suttogtak: hogy apám maga volt a városi dögkutak őre, s hogy egy napon a föld nyelte el, mert túl mélyre hajolt a rothadásba. „Vér nem válik vízzé” – mondta egyszer egy pap, mikor elűzött a templom küszöbéről, ahol vizet kértem. Azóta tudtam: bennem is a mocsok vére kering. Az éjszaka volt az én napom. Amikor a harang tizenkettőt ütött, és a koldusok is nyugovóra tértek, én akkor indultam útnak, vállamon a vödör...

Erdős Sándor A szomorú bogár kalandjai Kilencedik fejezet A veszekedés, amelyből majdnem államcsíny lett A pitypanggyökér alatti táborban a veszekedés olyan méreteket öltött, hogy még egy vakond is inkább visszatemette volna magát a föld alá, csak ne kelljen hallgatnia. A szúnyog hevesen követelte a lovagi címet. – Én, Sir Cukorszívó vagyok! – rikácsolta fennhangon. – Ha nem neveznek ki, lemondok minden csatáról, és átállok az ellenséghez! – Ugyan, hova állnál át? – kérdezte gúnyosan a seregély. – Az emberhez? Ott nem kapsz cukrot, legfeljebb egy pacsulival jól megütnek! A szitakötő dühösen csapkodott félig égett szárnyaival. – Én követeltem, hogy a hadsereg főtüzére legyek, mert egyedül én vagyok képes lángra lobbantani a világot! – Az igaz, hogy lángra lobbantod – jegyezte meg fanyalogva a kapitány –, de eddig mindig csak a saját részeidet. A seregély közben a tábori készleteket falatozta, és a szája tele szotyolával így kiabált: – Én vagyok a legfontosabb! A hadsereg gyomra! Ha én n...

Natali Sanders A ház, mely csak Halloween idején élt.   Halloween idején az egész utca más arcot öltött. A házak előtt faragott tökök vigyorogtak a sötétben, az ablakokból pókhálók és csontvázak lógtak, s a gyerekek már napok óta készültek a nagy estére. Maszkokat, ruhákat próbáltak, tervezék minek öltöznek be, és zsákocskát, kosarat kerestek az édesség és cukorka vadászathoz.   Az egyik kisfiú, Máté, különösen izgatott volt. Új vámpírjelmezét viselte, piros köpenyét a szél lobogtatta. A barátaival együtt indult el a körútra, de miután számtalan háznál jártak, valahol a Fenyves utca végén, a nagy diófa után szem elől tévesztette őket, így egyedül indult tovább.   A házak mind ugyanúgy néztek ki a félhomályban, ám a díszek már nem tűntek vidámnak. A dekorációk ijesztően lengtek a szélben, s mintha a szellemek tényleg életre keltek volna, úgy borzolták a kisfiú haját. Máté szíve hevesen vert, mikor egy kísérteties, elhagyott házhoz ért, melynek félig nyitva volt az ajtaja....

Erdős Sándor A tizenötödik macska A macskák mindig is gyanúsak voltak Ellie számára. Nem félt tőlük — legalábbis ezt mondta magának —, de volt bennük valami… idegenszerű. Nem az a fajta idegenség, amit egy másik kontinensről származó állatban érez az ember, hanem valami hidegebb, mélyebbről jövő, valami, ami túlmutat az élet megszokott rendjén. A ház, ahová Ellie költözött, több mint száz éves volt. Az ingatlanügynök csak annyit mondott: „Régi, de masszív. Jó csontjai vannak.” Csakhogy a falak nem csupán fát és téglát rejtettek — hanem emlékeket is. Olyan emlékeket, amelyek néha neszeztek a padláson, vagy halkan dörmögtek a pincében, mintha a múlt nem akart volna teljesen elmenni. Az első macska két héttel a beköltözés után jelent meg. Fekete volt, akár az éjszaka, és a szeme olyan zölden izzott, mintha valami belső fény forrása lenne. Ellie azt hitte, valaki háziállata lehet, és etetni kezdte. Másnap újabb macska jött. Aztán megint egy. A harmadik nap reggelén már hét macska ült a to...

Erdős Sándor A szomorú bogár kalandjai Nyolcadik fejezet A tábor zűrzavara A Harmatos Puszta Szabadcsapat táborában másnap reggel olyan káosz uralkodott, amelyet még egy molylepke sem mert volna katalogizálni. A pitypanggyökér alatt zsibongott mindenki, mintha egy csapat cirkuszi porondmester ragadós álomból ébredt volna. A kapitány először is összehívta a csapatot egy ünnepélyes haditanácsra. – Elvtársaim! – harsogta. – Tegnapi diadalunkat meg kell örökíteni az utókornak! Ezért hadrendbe állítom önöket: mindenki leírja, milyen hőstettet hajtott végre! A szúnyog rögtön jelentkezett: – Én hősiesen magammal vittem a cukorkristályt! – és felmutatta a szívókájára ragadt darabot, amely azóta is ott lógott rajta, mintha állandó díszmedál volna. A szitakötő emelt fővel szólt: – Én tüzet gyújtottam az ellenség szívében! – Az nem az ellenség szíve volt, hanem a saját szárnyad – jegyezte meg szárazon a szomorú bogár. A seregély, potroháig kitömve, csak ennyit bírt mondani: – Én megettem, amit le...

Veress Marika Két világ közt  Két világ közt ott maradtam. Te ott vagy, hol a fény ragyog. Én pedig a sötétségben, hol nem fénylenek  csillagok. Két világ közt ott maradtam  hallom szíved hogy dobog. Látom arcod ég tükrében, érzem vágyam visszahoz. Talán a sors játszik velünk? Hogy két világ közt lebegünk? Majd szerelmünk hidat épít, A hídon pedig átmegyünk. Két világ közt találkozunk. Hol álom ér a hajnalig, És amikor felébredünk, minden perc majd hozzád visz. Két világ közt vágy fonódik megmozdult bennem a világ. A múlt fátylát elhajintjuk, miénk lesz majd, mind két világ. Kép:Kállóné Veress Mária

(A.K. András.) U.F.O. . – Hiszel a földönkívüliekben? Abban, hogy a hold tulajdonképpen egy bázis? A belső föld elméletben? Abban, hogy rendszeresen látogatnak minket az UFÓ-k? – Nem hiszek a földönkívüliekben. A hold nem más, mint kozmikus por és törmelék, némi fagyott gázzal. Látogatni meg a rokonokat és az állatkert lakóit szokták. – Akkor te még azt is letagadod, hogy a föld a nap körül kering. Nálad még a föld is lapos! – Kösz. Ilyen finoman még nem hülyéztek le. De csak hogy a tényeknél maradjunk. A föld nem a nap körül kering! Mint ahogyan az egy csimpánz szintjére le butítva a tankönyvekben van lerajzolva. Hanem Spirális pályán a bolygók egymás körül, egymás ráhatásával keringenek. Három test elmélet! Ez a megnyújtott halmaz a nap körül nem egyenletesen halad miközben a nap is kering a világegyetemben a galaxison belül, és az is kering, és így tovább. Tulajdonképpen nem vehető nap körüli keringésnek, amit csinál. Mert csinál az mindent, csak ezt az egyet nem! A lapos föld hívők...

A szabadkőművesség nyomában: tények és tévhitek A szabadkőművesség évszázadok óta a titokzatosság és a gyanakvás kereszttüzében áll – de vajon tényleg világméretű összeesküvésről van szó, vagy csupán félreértett társadalmi mozgalomról? A történeti áttekintés feltárja a páholyok valódi céljait és a róluk szóló mítoszok eredetét. A magát elmélkedő, emberbarát és haladó mozgalomként jelölő szabadkőművesség modern kori története 1717-ben az Angol Nagypáholy (Grand Lodge of England) alakításával kezdődött. A „szabadkőműves világ-összeesküvés” létét már eleve cáfolja, hogy az eredetében a középkori kőműves céhekig visszanyúló, de az az operatív kőművesség eszköztárát – körző, vakolókanál, szögmérő stb. – szimbolikusan átértelmező spekulatív szabadkőművesség legkevesebb két nagy, egymással élesen szemben álló irányzatra bontható. Míg az angol irányzat konzervatív, elutasítja a politizálást és kötelezővé teszi a vallásosságot, vagyis a hitet Istenben, a Világegyetem Nagy Építőmesterében, addig...